Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-30 / 9. szám

135 Mart. 16-án gr. Zichy János birtokán a vrászlói pagonyban 13 repült fel s 11 esett; rendkívül kis mennyiség más idényekéhez képest. Itt megoszolt a társaság; b. Wenkheim Béla és gr. Keglevich Béla Pestre, — a vadászok egy része vissza Berénybe, — más része Marczaliba sietett Széchenyi Gyula grófhoz, ki a vrászlói vadászatban szintén részt vett már. Mart. 17-én volt legszebb vadászatunk a marczali pagonyban gr. Széchenyi Gyula birtokán, hol hat vadász 18 darabot lőtt. Mart. 18 án a zord északi szél hófergeteget hozott s a rendkívüli rosz idő miatt dugába dőlt minden remény és fáradság s az eredmény 1 szalonka és 1 bak őz lett. E vadászati idény összes eredménye 116 szalonka, melly számból 14 et az erdészeti személyzet lőtt, — továbbá 3 róka és 1 bak őz. A nagy mocsári szalonka. (Yége). Tavasszal megérkezésüktől kezdve egész julius végéig tenyészbelyükön tanyáznak, honnan ritkán távoznak, kivéve midőn alkalmilag valamelly kedvencz párosodási helyre (svédül: lek stell) mennek. Nappal mozdulatlanok s csak este felé kezdenek mozogni táplálék keresés végett. Tapasztalás szerint a fűben rendesen lábon mennek a táplálékot adó helyre s csak ritkán repülnek a közeli mocsáros süppedékes térre. Gyakran láttam őket táplálkozni az esti alkonyat előtt is; mozdulataik ily lyenkor tökéletesen hasonlók a közönséges szalonkáéhoz. Mint a többi családbeli, a nagy szalonka is inkább a tapintás mint a látás érzékét használja az élelemkeresésben. Csőrét körülbelöl egy ujjnyira dugja a sárba, az eként csinált lyukak közel vannak egymáshoz, — láttam egy kis területü jó tápláló helyet, melly rostaként volt meglyukgatva. Élelme mindennemű vízi rovar, piczi csiga és féreg s azt tartom, hogy a talaj felszinén soha sem keres. Némellyik begyében találtam ugyan kis füszalagcsákat, de ezeket alkalmasint a rovartáplálékkal nyelték le. Emésztésük úgy látszik nagyon gyors, mert a táplálék nyoma begyükben ritkán — legfölebb a kora hajnalban lőtt madáréban látható. Sara sötétzöld s nagyon híg. A mocsári nagy szalonka röpte meglehetős sebes, noha koránsem olly sebes mint a közönségesé; átalában egyenesen repül, néha azonban — kivált szeles időben — jobbra balra csap ki, de soha sem czikázik, mint a többi szalonkafaj. Reptében szárnya a testtől nem látszik messze kiterjesztettnek; rendszerint nagyon alant repül s felriasztva soha se láttam négy lábnyinál magasabbra emelkedni. A helybeli költözködés idején azonban 30—40 lábnyira is láthatók a rét fölött, a valóságos költözéskor pedig még magasabban repülnek. A szárnyrakelés okozta nesz sajátságos s épen nem hasonló a felvert erdei szalonka által okozott zajhoz. Lebocsátkozás előtt néha néhány másodperczig kiterjesztett szárnyakkal lebeg a hely fölött, a mellyre megtelepedni készül; többnyire azonban, kivált ha lőttek reá és nem találták — hasára s látszólag holtan vágódik le. Repülésközben búbtollaikat néha taréj módjára borzolják fel.