Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-20 / 8. szám

124 zési idényben ugyanazon a réten több található, semmit se bizonyít. Minden a helyiségtől függ; a bő táplálék és jó rejt vonzza e madarakat, nem a társaság. Terjedt nyilt mezőket kedvelnek, hol elszórtan sokan elférnek. Az erdős bokros vidéket kerülik ; minél nyíltabb a vidék, annál egyezőbb szokásaikkal s még a tenyészidőben se láthatók erdős helyek közelében. Egyetlen egyszer lőttem nagy szalonkát erdőben, de tanyahelye ingoványos nyílt hely, s az idő a költözés szaka volt. E tekintetben nagyon különböznek a közönséges szalonkától, mellyeket füzes mezők nyirkos talaján gyakran találunk, — s még inkább az erdei szalonkától, melly ellenkezőleg nyilt területen költözésekor is pihenő helyül parkot, kertet, csenderest választ. A nagy szalonka kedvetlen, komoly, közönyös madár. Ha csak fel nem riasztják, nappal nem repdes s alkonyatig alig mozdúl. Némelly vadász azt tartja, hogy a vizsla szimaton keresi és közelíti meg. De ez nem bizonyíték. A vizsla bizonnyal csak az éjjeli kóborlás szimatján jár; részemről, soha se láttam e madarat futni, csak midőn a kutya már közvetlen állni kezdi. Magányos és vad madár létére a nagy szalonka félénknek nem mondható Majdnem rátapos az ember mig felkel s rövid repülés után ismét levágódik. Minél kövérebb, annál közelebbre vár be. Soha se tapasztaltam, hogy az időjárás befolyást gyakorolna e madár szokásaira, mint gyakoról a többi szalonkáéra. Mindenesetre kora délután legrestebbek; azonban forróság,, szél vagy eső alig van befolyássala vadászat eredményére, csak egy párra találjon az ember. Rendesen két kis zsombék közötti mélyedésben pihennek, behúzott nyakkal, melly így vastagabbnak látszik; csőrüket a földnek irányozzák, sőt néha vele a földet érintik is; lábaikat felhúzzák, de nem görbítik be, úgy hogy mindig lábaikon állanak. E helyzet egészen különböző a pihenő gázlók szokott helyzetétől, mellyek begörbített lábbal hasukon nyugosznak. Gyakran lestem én meg a nagy szalonkát e helyzetben; rövid farkát néha felemelve tartá a vizi tyúk módjára; kis ideig,"oldalaslag tekintett reám, aztán golyóként lökte fel magát s tova repült. (Vége következik). Egy öreg vadász elmélkedései. (Folytatás). A ki nem sajnálja a fáradságot s maga akar vizslát idomítani, ne felejtkezzék meg arról soha, hogy minden a kezdettől függ. A kutya élénken emlékszik meg első vadászatára s e benyomás eltörülhetetlen. Főkép egyet tartsunk meg. A kutya soha sem felejti el az első vadat, mellyet előtte ejtettek s mellyet leesni látott. Ezért jó a fiatal kutyát fürjre, vagy sárszalonkára, vagy épen fiafogolyra vezetnünk, de soha se lőjjünk kezdetben előtte olly madarat, melly nem valóságos vad. Mert a melly kutyánál ezt elhanyagoltuk, annak későbbi jelölése és állása nem biztos. Jelzi ugyan is sőt meg is állja vajmi gyakran a pacsirtát, a pipiskét, sőt még a sármányt is hosszú ideig, ha nem egész életén át. Pedig alig lehet unalmasabb, mintha a vadász minden lépten nyomon készül, fut és izgatottá lesz, hogy a legközelebbi pillanatban egyebet se lásson fölrepülni egy nyomorult madárnál. Ha a vizsla már megállapodott ko-