Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-20 / 8. szám

123 költözik. Eleinte egy időre el-elmaradoznak kedvenoz tanyákon, később azonban folyton foly a vándorút. Állítják, hogy a fiatalja leghamarább költözik. A nagy mocsári szalonka a földközi tenger partvidékein telel. Euboeában és Moreában telente roppant számmal találhatók olly területeken, mellyek a tartós esőzés következtében eliszaposodtak. Lehet, hogy Olaszországba is elvetődnek, de nem hallottuk, hogy ott, vagy kis Ázsiában láttak volna telelöket. Világos e szerint, hogy nem költöznek le olly messze dél felé, mint a közönséges szalonka. A helybeli költözködés inkább mint költözés augustus elejével kezdődik, midőn a fiókok már már anyányiakká váltak és szárnyra kapva egyik rétről a másikra repdesnek. Egyes párok, mellyek a többitől távol költöttek, elhozzák családjaikat a vizenyős rétekre, mellyek e szerint találkozó helyét képezik az eddig egymást nem látottaknak. Azonban, ha a vizenyős rét többeket vonz is magához, nem mondható, hogy a nagy szalonka ezen időtájban már olly nagyon válogatós volna tanyájára nézve. Illyenkor, valamint a költözés idején, egészen száraz és kemény legelőkön, cserjékben, álló gabonában s répaföldeken — szóval mindenütt, a hol rejtre csak szert tehetnek, találhatók, de soha csapatosan, hanem vagy magányosan vagy kettesével legfölebb hármasával. De azért, bár illy száraz helyeken leljük is, ne higyjük, hogy a nagy szalonka szokásai merőben megváltoztak volna. A cserje vagy füves mező csak nappali tanyája, hol ősz felé szárazabb és melegebb fekvésre lel, mint a vizenyős rét zsombékjai közt. Az esti homály beálltával azonban nedves, iszapos talajt keres, hol táplálkozik s éjre marad, hogy reggel ismét a száraz fekvő helyre vonúljon. Ha olly helyen találunk nagy szalonkát, melly szokásaival épen nem egyezőnek látszik, bizonyosak lehetünk abban, hogy patak, folyócska és vizenyős rét van közelében. Mint minden védtelen madár, úgy a mocsári nagy szalonka is éjjel költözik s nem kisebb vagy nagyobb falkákban, hanem tavasszal egyedül vagy párosan, ősszel pedig -kettő három együtt. A mondottakhoz képest a nagy szalonka társaságkerülő madár, (de nem mint az orvmadarak, mellyek a választott területről elűzik társaikat), hanem mert természeténél fogva közönyös minden más madár — sőt a saját fajabeli iránt is. Költözési szokásait leírtam már s szokásaik hasonlók minden időben, kivéve a párosodási idényt, mellyről alább lesz majd szó. Migatojó ül, a hím nem marad a fészek körül; a fiókok, midőn már már anyányiak, ha nem is nagy távolságra egymástól, de mindig elszórva tanyáznak a réten. Felveretve szerte szét repülnek, mindenik más irányban, anélkül hogy egyik a másikkal törődnék s véle többé csatlakozni óhajtana. Ezzel kapcsolatban áll az a különös tény, hogy a nagy szalonkának nincs hivó pityegése vagy makogása *) ; az egyes rövid hang, mellyet némellyik a felriasztáskor hallat, csupán az ijedséget és félelmet fejezi ki. A svédek a „magányos szalonka" nevét nem roszúl alkalmazzák e madárra, melly fajrokonai társaságát inkább kerülni, mint keresni látszik. Az, hogy a költö*) Tiszavidéki népünk ezen okból hívja a mocsári nagy szalonkát „néma sneff"-nek s az alföldön csak is e név alatt ismeretes. S z e r k.