Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-10 / 1. szám

§ megtagadja s mennyire tartá szem előtt a dolog valódi állását, midőn az említett agarászat leirását a közönség elé bocsátotta. Az agarászat kezdetével az első nyúl, a posítiótól körülbelöl 800—1000 ölre ugrott fel, Nadányi Imre Dáma kutyájától mintegy 20 ölre, Retsky András Csipke agarától mintegy 60 ölre egyenes vonalban — s így a Dámának kétségtelenül nagy előnyére. — Azonban a Dáma ezen nagy előnye daczára sem érte be a nyulat, sőt a felugráskor közte és a nyúl közötti mintegy 20 ölnyi térből csak egy lépést sem vett be, ellenben a Csipke a Dámának elébe menvén s a nyulat nagyobb erővel hajtva, mint ellenfele azt eddig tette, a Dáma elöl a nyulat kinyomta, megjegyezvén, hogy az alatt a Csipke a nyúlhoz mindig közeledett, míg Dáma a Csipkétől mindig maradozott, mignem végre mind a nyúl mind az agarak a néző közönség elöl eltűntek s csak huzamos idő után találtatott meg a nyúl a kert mellett megfogva. Ezen első futás folyamát látva, ha azon meggyőződésre jutottam, hogy Csipke a Dáma kutyának sokkal felette áll, úgy hiszem, hogy itélő tehetségemnek csak kellő hasznát vettem, sőt ha továbbá mint a kihivó közel rokona s egy közös név viselője s mint szenvedélyes agarász látván azt, hogy Nadányi Imre, az agarászat veterán tekintélye, annyira megfeledkezett magáról, nevéről s e téren országosan beismert érdeméről, hogy egy olly kutyával, melly 800—1000 ölnyi téren az első nyulat nem csak meg nem fogja, hanem még be sem éri; mer országos kihivást tenni: ezen csalódás fájdalmában az agarászati hírnév veszélyeztetése félelme alatt és az első kevélyben annyira megfeledkeztem volna is magamról, hogy illy eljárás megnevezésére a számba adott kemény kifejezést használtam volna, mellyet a czikk irója reám fog, — őszintén kérdem minden agarásztól, ki valaha, nem csak maga, családja s egész megyéje agarászati hirnevét épen egy legöregebb s legtapasztaltabbnak ismert agarász által illy könnyelmüleg koczkáztatva s az egész ország összes agarászai méltó gúnyának kitétetve látja, érdemelte-e az illy nyilatkozatot, még ha megtörtént volna is — hogy érette a nyilatkozó a közönség színe elé, mint minden józan észtől megfosztott, állíttassák ki, épen egy közel rokon által? A czikkíró ezen eljárása maga mágát eléggé jellemzi, többet róla szólani felesleges, annyival inkább, mert ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy azon kitételt, mellyet a czikkiró számba ád, soha tőlem senki nem hallotta, sem az illető úr irányában sehol sem használtam, mert annyit megtanultam, hogy egy nálamnál korra sokkal érettebb, még azon felül rokon, de bár ki irányában is, müveit emberhez nem illő kifejezés használatára nem szorúlok. Azt azonban ismétlem, mit akkor magánkörben elmondtam : hogy „mikép feledkezhetett meg egy Nadányi Imre nem csak a maga, hanem megyéje agarászati híréről, hogy illy kutyával országos kihivást mert tenni?" Melly nyilatkozatomat annyival kevésbbé vonhatom vissza, mert a következés még jobban bizonyított, a mennyiben a második nyúl egy augusztusi süldő ép a Nadányi Imre agarának ugorván, még csak ezt sem birta behúzni, hanem a Csipke kétszer elébe menvén, másodszor fel is vette. Lehetett c gyöngédebb kifejezéssel élnem olly egyén irányában, ki olly kutyával, melly az első nyulat azért nem éri, mert a nyúl erős, a másodikat pedig azért nem, mert gyöng% s melly két nyúlfutás alatt a néző közönség láttára egy fordítást