Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-30 / 6. szám

87 ápoló válhatik belőle, ügy a lovász mint a segéd egyik legjelentékenyebb kelléke az, hogy a gondja alatti lovakkal türelemmel s jól bánjék, és a tisztaságot mind az istállón , mind pedig saját személyükön szeressék. A lovász legalább egy órával, mielőtt a lovat használnák, az istállóba s talpon legyen, hogy lovainak reggeli étetéset végezhesse; ez idő alatt az alomot felrázván ki kell sepernie s csak ezentúl foghat a tisztitáshoz. Naponkint legalább egyszer minden ló megtisztítandó, azonkivül, mellyet minden használat után tenni kell; — ez által a bőrt folytonos jó állapotban tartjuk; ezen dörzsölés a bőr likacsaira jótevőleg hatván, úgy az egészségre, mint jó kinézésre üdvös leend. E miitét vakaróval, kefével s szalmacsutakkal történik. — A vakaró mindazon port, mi a bőrre, illetőleg a likacsokra tapadt, felszedi; a kefe az izzadság vagy por által összetapadt szőrt választja szét; míg a szalmacsntak a könnyebb port s mindazon kihullott szőrt, mit a kefe netalán hátrahagyott, lesimítja s egyúttal a szőrnek fényt is ad. A rendszeres lovász a tisztításnál az almot előbb a ló eleje alá halmozván, a lovat fővel a világosság felé fordítja. Egyik kezébe előbb—rendesen a balba, vakarót, míg a másikba kefét vesz s a ló bal előrészét kezdi tisztiíaní s midőn ezzel kész, a vakarót és kefét megfordítván, a lónak jobb elejét veszi elő. A fő tisztítása legtöbb türelmet és gondot igényel, a mennyiben ezen a szőr különbözőkép feküdvén, de a főn sok horpadás is lévén, ez a tisztítást nem kissé neheziti. De különben is a ló legnehezebben türi fejét soká megfékezve, miért is sok lovász azt csak felületesen tisztítja, — vagy épen elhanyagolja.—A fülek körül egy pár jól alkalmazott kefehúzás a port kellőkép elhárítja, azonban a szőr simaságát és fényét a fülön egy pár sebesen egymásra következett kézsimitás legjobban megteszi. Midőn így már az egész ló eleje megtisztult, csak akkor kell a lovat csendesen befordítani s megkötvén, hátulsó lábai alá kevés szalmát hinteni; ezzel a ló hátulja szintén kellő szorgalommal megtisztítandó. — E munka végeztével a lótakarók, mellyek jó időben a tisztítás alatt szellőzendők , különben pedig csak kirázandók, a lovakra teríttetnek, mivel a tisztítás nehezebb része be van fejezve; ekkor a fésii segélyével a serény, az üstök, a fark hozatik rendbe, — míg nedves szivacscsal a szemek, orrlyukak, száj és farkalj megtörlendő, a paták kitisztitandók s szükség esetében megmosandók. Ha netalán a lábszárak , kivált a fehérek, ganéjosak volnának, ezek meleg szappanos vízzel megmosandók, utána azonban szalmacsutak s főkép kéz által a megszáradásig dörzsölendők, míg előbbi fényüket visszakapják. Szép időben a szabad ég alatti tisztítás ajánlható. Nem tartom itt feleslegesnek mcgemliteni sok lovász azon hibáját, hogy keféjöket a tisztitásnál minden húzás után egyúttal a vakaróhoz is húzzák, holott ez felesleges, mert 8—10 kefehúzás után is elegendő egy húzással ebből a port a vakaróba húzni, míg amúgy majd két annyi munkát csinálnak s a kefét is oknélkül koptatják. Midőn a ló szőrt változtat, ovatosan kell a vakaróval és kefével bánni s mindaddig míg új szőrük meg nem nő, egy nedves törlés is elegendő.