Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-30 / 6. szám

86 Másnap marczius 30-ikán a vad után indultam s a lerombolt ágak nyomán könnyen rátaláltam. Azon a helyen volt, hol nyögni hallottam , oldalán feküdt, orra a földbe rejtve, egyik lába fejére téve; a gyönyörű állat e helyzete a kimulássali küzdelmet mutatá. A golyó szügye közepét érte s szivét átjárva, a hátulsó részen ment ki, miből következtetnem lehete fegyverem hatékonyságára. Ebből azt is kiszámíthattam, hogy a szétpattanó golyó miily hatást tett volna, mert pillanatig azon gondolatban voltam, hogy ezt használjam — de aztán eszembe ötlött, hogy sokkal drágább ez, mint sem vele pazarul bánhassam. Megígértem azonban magamnak, hogy a következő alkalommal kísérletet teszek véle. Pia oetober l-jén is ez a fegyverem lett volna, egy lövéssel végzendettem volna be a harczot, vagy legalább ennek reám nézve nem lett volna olly borzasztó következése. Az istálló és lóápolás. (Vége.) A zabló tisztán tartására lehető figyelem fordítandó, nehogy, kivált a fából készült, dohos szagot kapván, főkép a finnyás lovat evésében gátolja. A zabló legalább 12 ujj mély legyen, még pedig alól soha lapos, nehogy a lovak felkeléskor fejüket, vagy kapálásközben térdüket sérthessék meg. Ez okból legjobb ha a zabló kivül s alól domború (convex), míg ellenben belől homorú (concave.) Végre nem lesz felesleges az elővigyázat, ha mielőtt új lovat veszünk istállónkba, annak előbbi tartásáról lehetőleg felvilágosittatjuk magunkat, mert a netaláni nagy változás akár az étetésben, akár a bánásmódban, gyakran ártalmas hatással lehet reája. — Ezen elővigyázat legfőkép akkor ajánlható, ha a lovat lókereskedőtől vennők, a mennyiben ezek lovaikat rendesen túlmeleg istállóban tartják, fölötte abrakolják s csak néha jártatják, — miért azok külsőleg bár jól s erőteljesen néznek is ki, de többnyire minden nehezebb munkára képtelenek s csak lassú átmenettel szoktathatjuk baj nélkül más életmódhoz s hozhatjuk egyúttal munkaképes állapotba. 2. A lóápolás. Hogy lovászainktól a kezök alá adott lovak feletti kellő gondviselést jogosan követelhessük, mulhatlanúl el kell őket minden ehez szükséges kellékkel látnunk; illyenek példaúl : a vakaró , kefe, szőrkesztyü, szivacs , fésű, törlőruha, nyári és téli lótakarók, villa, veder stb. Ha istállónk mind ezekkel elláttatott, egyedül a lovász hibája lesz, ha bármiben hiányt vagy hanyagságot tapasztalnánk. Atalában a lovásznak ügyességéről és szorgalmáról legjobb bizonyítványt ad, a keze alá adott lovak jó kinézése, mit ha találunk, a lovász szorgalmán nincs okunk kétkedni. A lovász vagy kocsis teendői igen különbözők; néhol két paripa vagy két ló s kocsi, másutt három és több ló gondviselését kell teljesítenie. Két, sőt három lovat is egy egyén kellő szorgalommal elegendőleg elláthat.—Ha azonban négy lovat bíznánk gondviselésére, egy segéd suhancz nem lesz felesleges, ki a lovász vagy kocsis czélszerü utasítása mellett elegendő segélyt nyújthat s egyúttal idővel ügyes ló-