Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-02-30 / 6. szám
85 már lemondva, hogy a vadakat szemben találhassam, üldözésükre siettem. Nyomon haladva reggel tizenegy órakor egy tetőre értem, melly sürü vágattal volt borítva.— Képzelhető megütődésem, midőn két nőstény oroszlyánt pillantok meg és három Ilimet, mellyek közül az egyik roppant nagy. Ez utóbbi lépésről lépésre kisérte a nőstényeket s tiszteletteljes távolban tartá vágytársait, mellyek tehetetlen dühöket tompa és gyakran ismételt orditásaikkal fejezék ki. A szerencsés kényúr gyors mozdulatokkal hajlongott kedvencze körül s győzelmének kevélyen örülni látszott. Épen gondolkodám, hogy félbeszakítsam a mulatságot s igyekvém a szerelmes párhoz minél közelébb jutni, midőn hirtelen új meglepetés tárult fel előttem ; kevés távolra ismét négy oroszlyánt láttam, mintegy 2—3 évest, mellyek kevésbé bizva Önerejükben, távol maradtak a nőstényektől, nem mervén hozzájuk közelíteni. — Néhány perczig gyönyörködtem e csoportozatban , azután pedig tanácsosabbnak vélvén a kilencz vaddal ki nem kötni; hagyám, hogy ők is távozzanak s én is elkezdém viszszavonulásomat. Másnap 29-kén mintegy száz lépésre azon helytől, hol az oroszlyánokat láttam, naplementekor állást foglaltam. Az idő hirtelen ködös lett s kevés eső esett, lehete látni, hogy millyen lesz az éj — az oroszlyán ugyanis leginkább szereti az illy ködös éjeken rohanni meg a tanyákat, mikor az elemek zúgása könyiti közeledését. Egy borókafa mögé rejtőztem. A hó sürün hullott és annyira elsötétité az eget, hogy alig vehetém ki lovam körrajzát. Azonkívül erős éjszaki szél indult, melly zuhamokban csapdosá hozzám a havat s helyzetemet igen kellemetlenné kezdte tenni; nyolcz óra felé azonban az elemek csendesülni kezdének, jóllehet a hó folytonoson hullott; nyugat felé derülni kezdett az ég s a csillagok pislogása, melly ahavon viszszatükrözött, elég világot terjesztett a végre, hogy magam körül a tárgyakat megkülönböztessem. — Lovam mozdulatlan állott s a nyugtalanság legkisebb jelét sem mutatá. Fél kilenczre két oroszlyán jelentkezék a tisztáson, mintegy öt perczig vizsgálták lovamat, aztán szokott ügyes fortélyukkal kényszeríteni akarák, hogy tanyájuk felé fusson; de a szegény állat egy karóhoz volt kötve s hiába igyekezett szabadúlni. Nagy kedvem volt megelőzni a jelenetet, mit előre láttam, de az oroszlyán olly gyorsan járt el, hogy ez lehetlen volt — mint a villám szökött a lóra s egyetlen szorítással megfojtá azt. Oszszeroskadván a ló, az oroszlyán faláshoz látott s a ló nyakára görbülve elkezdé szívni a vért. A pillanat kedvező volt, mert az oroszlyán velem szemben állott; czélba vettem s egy aczélhegyü golyót bocsátók rá, a megtalált vad két három ugrást téve dühösen forgott a tisztásban s aztán ellankadva egy nagy tölgyhöz tántorgott s ennek tövénél öszszeroskadott. Pillanat múlva dühösen ugrott fel s a sürü felé vette futását, útjában mindent öszszerombolt s fájdalma szakgatott orditásban tört ki. Hallám , hogy mintegy ötszáz lépésnyire elesett s tovább gurúlt, még pár perczig ordított, aztán csendes lett minden : meg volt dermedve. Az éj minden esemény nélkül telt el, — a másik oroszlyán eltűnt. 6*
