Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-30 / 6. szám

84 szokott, a legjobb kilátásokkal kezdem táborozásomat. — 21-kén reggel gondosan átkutattam a Bel-Achair és Borzoliban fekvő menhelyeket. A hegység délkeleti oldalát metsző ösvényeken fris nyomokat fedeztem fel.—Az oroszlyán biztos tanyát lel e vidék áthatlan sűrűségeiben, mellyek őt elrejtik s mellyek nagyon kedvezők naponkénti tolvajlásainak, mert nagy ereje mellett az állatok királya a ravaszság eszközeit sem tartja megvetendőknek. Négy hónapi kényszerített nyugalom után , mellyet én nagyon is hoszúnak találtam, ismét régi ismerőseim közt valék. Még azon este állást foglaltamegy zöld cserfabokorban egy tisztás szélén, melly a sok nyom után itélve az oroszlyánok rendes gyülhelyének látszott. Az első éj csendesen folyt le, csak is egy nőstény oroszlyán hallatott néhány orditást reggel négy órafelé. A második éjen, tehát 22-kén ugyanazon leshelyet foglaltam el. Nemsokára figyelmemet az érzékidül hozott lovam reszketése és rémülése kötötte le, ez bizonyos jele volt a fenyegető veszélynek. Egyszerre kettős orditás hallszott s kelté fel a viszhangokat. Kivehetém, hogy a látogatók a velem szembenlévö meredeken ereszkednek alá, olly ösvényen, melly azon tisztásra vezet, hol én állomásoztam; de ujabb orditásból csakhamar észrevettem, hogy a vadak irányt változtatva a hegyalja felé tartanak. Tervem rögtön változtatám, elhagyván állásomat és segítve a hold ragyogó fénye által, vigyázva haladtam előre, hogy találkozhassam az oroszlyánokkal , mellyeket hangjok után kisértem s megelőzhetni reméltem.—De egy utolsó orditás megállított. Féltem , bogy már észrevettek s igyekeztem újra állásomhoz jutni, midőn egy tompa szuszogás az oroszlyán közellétét jelenté, legfelebb száz meternyire lehetett tőlem. Helyet változtatni őrültség lett volna; egy bokor megé húzódtam, felemeltem fegyverem s vártam. E pillanatban bárom vagy négy puska durrant el a szakadék fenekén, hol néhány arab leskelődött. Ezzel vége volt vadászatomnak. Szivemből átkoztam a balszerencsét , melly tőlem azon pillanatban rabolta el a győzelmet, midőn már bizonyosnak hittem. Másnap a délnyugati oldalt kutattam ki s az egészen fris nyomok a Tisphrin völgyébe vittek s értésemre adták, bogy a múlt éji lövöldözés El-Aioun felé tizte az oroszlyánokat; következőleg én is megváltoztatám a harczitért s a Lambessatól ElR'cour felé vezető uton, a Zenoun forrás közelében ütöttem tábort. Az arabok, kiket ott találtam elmondák, bogy a Said rég nem szerencséltette őket látogatásával, s ők remélik, bogy aRkamadamot is békében fogják eltölteni.—A tudósítás pontos volt, de nem változtatá terveim. — S ösztönöm jószolgálatot is tett, mert alig valék rejtekemben s már esti nyolcz órakor két oroszlyán jőve lovam körül leselkedni. Nem tudom honnan vehettek gyanút, de megfordúlva egy szomszéd tanyára rohantak. Azt hívéin, hogy a Korán iránti tiszteletből vonultak viszsza s a böjtöt is szemelött tartják, de másnap megtudtam, hogy a nyáj legszebb két juhát tették gondoskodásuk tárgyává. Még két éjet töltöttem elesben, mindig illy véletlen közbejövetelekkel. 28-ikún