Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-01-10 / 1. szám
kezdénk s találtunk — egy nyugottan egerésző rókát. Kis harrier falkánk ezen ismeretlen szereplőt egész dühhel vette űzőbe s az országúton keresztül az erdőbe hajtotta, hol a vadaskert palánkján átemelgettük, melly idővesztés következtében ketté szakadt a falka, egy része egy derék nyálat vévén iizőbe. Jobbnak tárták vezetőink a mostmár veszve látszott rókanyomról a többi kutyát is a nyúl után vinni, melly egyenes vonalban Terebesnek tartott; mintegy 1000 lépésnyire az erdőtől hegyes szögletben visszatért s az erdőnél ezzel ellenkező irányban az országúton keresztül egy gyalogúton zsinórban vitt mintegy % mértföldnyire, olly sebesen, hogy már néhányan azt hitték: a rókanyomra hajt ismét a falka. Egy jókora árokból miután ezt többen átugrattuk, visszafelé szökött a nyúl, ekkor azonban vége is volt már, egy perez alatt elfogatott. Nov. 28-án első nyúlunk csak annyiban volt érdekes , hogy Kis Ruszka falu egy kisebb útszáján végig szaladt az utolsó udvarba , onnan a kertbe, mellynek fa rácsozatja alatt áthúzódva szőréből is hagyott rajta egy csomót emlékül. Kevéssel ezután egy árok hoszában fogatott el; a második azonban óráig vitt egy pár derék akadályon keresztül, mig végre egy füzes árokban lapult meg. összesen 11-szer vadászván 10 nyúlat fogattunk. Zamutó, clecemb. 28. 1862. Okolicsányi Sándor, Nyúlászat s z á 11 o n. V * (Vadásztréfa.) Ha a vadász feje nagyon deres, súlya a két mázsát közelíti, hátas lovait az adó megfogyasztá: nyúlra úgy mint öreg vadra kényelmesen barkácsolhat szánon, de természetesen nem olly idényben minő a jelen évi, mellyben havat elvétve láttunk; de bő liavu esztendőben, annyiszor a hányszor friss és legalább fél lábnyi új hóréteg fedi a talajt, ezen meglehetős érdekű nyulászatra lehet szert tenni. A tél első havú napjaiban egy ismerősöm —- ki minden vadászatnál lengyelnek szokott szegődni s bár sok vadászaton tilódott meg, a legeredetibb koczapuskás — ép azon pillanatban köszöntött be hozzám, midőn szánomba fogattam — s miután sürgős vagy kitűzött czélú utam nem volt, felhívtam őt, jönne velem pár órára nyulászni, ígérvén, hogy legalább három fekvő nyúl öt lépésnyi közelébe viendem, de ha egyet se tud lelőni, vadászat helyett fogjon pagátot s lőfegyver helyett tartson sipirczkártyát zsebében. Nimródi tehetségeinek ezen ócsárlása miatt boszankodás fogta el ismerőmet, de azért az egyszerű fakó szán hátulsó ülésébe kuporodott, míg én magam hajtva, kocsis és fegyver nélkül az első ülésbe helyezkedtem. Alig hogy a házakat elhagytuk, az első nyúlcsapa után indulva, vagy kétszáz lépésnyiről már láttam a verőfényben tornyosuló hógömböt; erre edzett szemem hamar kivette , hogy ez friss hányató s így nem lehet hideg fekvés — a nyúlat csakugyan kinéztem s oda mutattam társamnak. ö apellátáúl azonnal félszemüvegét csíptette fel , de nyomban ki nem vehetvén hol fekszik a nyúl, mert fehérségnél egyebet nem látott — fennhangon kérdezősködött , merre , hol van hát ?
