Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-20 / 5. szám

72 utálta. Zsákmányára viszszatér néha öt hat nap is egymás után, míg a hús romlani kezd, akkor aztán megutálja s végkép oda hagyja. Igaz ugyan , hogy nem mindig tér visszaelsö zsákmányára s csak azon esetre, ha viszszavonúltáhan uj áldozatot nem ejtett el, melly elégséges étvágyát kielégiteni. Ez azonban olly kivételes körülmény, hogy teljességgel nem szolgálhat alapul némelly utazók és természettudósok azon állításának , hogy az oroszlyán zsákmányához soha vissza nem tér : mondván, hogy : büszke és kevély létére, ott hagyja a maradékot a vérengezö s aljasabb természetű sakál és hyéna számára..." Pedig legkevésbé sem gondol arra, hogy ellássa ez ocsmány állatokat, mellyeket az oroszlányvadászok golyóra sem szoktak méltatni. Algirban az oroszlyánnak három különböző faja van. A fakó oroszlyán , melly legnagyobb. A fekete oroszlyán kevéssel kisebb, de nyúlánkabb. S végre a szürke oroszlyán, mellynek testalkata különbözik az előbbi két fajétól. De az egyes példányok mind a három fajból egyenlően veszedelmesek. Az oroszlyán leginkább a rengeteg erdőket s magas hegygerinczeket lakja s lakhelyét majd soha se hagyja el, kivévén este , midőn eledele után hajhászkodik. Rendesen az utakon, Ösvényeken jár, és csak ha üldözik megy a bokrok közt. Erős ordítással jelenti a pillanatot, midőn menhelyét elhagyja, aztán elhallgat, hogy ne tudják közeledését , midőn a tanyák közelébe érkezik. Lassú morajjal halad útjában — néha ugrándozva, néha karmolva a földet, neszelvén a legkissebb zajt s megtekintve minden bokrot. IIa, a kutyák, e hü örök megérezték s dühös ugatásaikkal elárulták közeledését, az arabok sátraikból vagy kunyhóikból előrohannak s kövekkel hajgálva, botjaikkal a fákat csapdosva kiabálnak. Az így rajtakapott oroszlyán viszszavonúl, de csak azért hogy hadifortélyát megváltoztassa. Vár míg ez a pokoli lárma elhallgat s a csend helyre áll —• s azután midőn ellenségei magokat bátorságban hiszik, váratlan érkezve egy szökéssel ugorja át a kerítést, felragadja zsákmányát s tovább áll, mielőtt a kutyaugatás újból értesíthette volna az arabokat. A kerités, mellybe a nyájakat rekeszteni szokták, rendesen 2 — 3 meternyi magas. Képzelhető tehát az oroszlyán ereje és ügyessége, midőn zsákmánnyal terhelve illy korlátokon könnyen átugrik. Ha az első rablás nem elégité ki éhségét melly odahajtotta, újra kezdi hadjáratát, keveset gondolva a bántál makkal mellyel illetik s a kövekkel miket parittyákkal sújtanak hozzá; anélkül hogy zsákmányát elbocsátaná, folytatja visszavonulását s a kutyáknak sem jutott annyi merészség, hogy azt tőle elvegyék — ha annyi bátorságuk van is, hogy a sátrakból, hová menekültek volt, kijöjjenek. Kivételes esetben , ha a rajtavesztett oroszlyán csakugyan nem tudná magával vinni zsákmányát, a nyáj azért mindig szenved , mert mielőtt egyet megragadna, öt hat barmot szokott lesújtani. Valljon előre látásból-e közelebbi viszszatórésére ? Sokkal hihetőbben csak azért hogy vért ontson. Lehetlen hogy az oroszlyán minden állatot felfaljon, a mellyet lekaszabol: mi-