Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-20 / 5. szám

73 helyt megundorodik félbehagyja az evést, de ez nem gátolja, hogy útjában minden állatot le ne gyilkoljon Mint mondám gyönyörködteti a vér s tetszik neki a mészárlás. Ló-, ökör- és öszvércsordát ritkán támad meg, de ha egyenként barangolnak, vagy a mély erdőségben legelnek, e beavatkozást birodalmában mindig megbünteti, ott ö az úr s kényére fojtogat mindent. 1859 márczius havában tanúja voltam egy illy jelenetnek El-Madherben. Midőn a csordák a hegyekből leszállva a tanyákhoz közeledtek, némi térhe lyen egy roppant oroszlyán rohant rájok. A vad átrohant a csordán s két részre szakitá azt, rémi tő zavart okozván, juhok, kecskék, lovak, öszvérek eszeveszetten szaladtak szét. Fele rész az aljba ért s megmenekült a dühör.cz borzasztó éleitől. De a másik fél elválasztva az oroszlyán fortélya által, a hegyek felé rohant s másnap negyvenöt darab leölt barom hevert a hegyek közt. Megnézvén a mészárlás színhelyét, határozottan felismertem egy hím, egy nőstény és egy kölyök oroszlyán nyomait, egyetlen oroszlyán nem is vihetvén illy borzasztó vérengezést véghez. Átalános a hiedelem, hogy az oroszlyán barlangokban vagy sziklák üregeiben üti fel tanyáját, pedig ez nem való. Bizván önerejében s nem remegve semmi támadástól, egyszerű tanyát keres s leginkább sürü bokrok között szokott megvonúlni, hol az ember, ha merné, fel is kereshetné őt. — Nyugvágyáról s meleg fekhelyéről csak akkor mond le, ha az éhség kínozza s gondatlan szenvtelenségében eszébe se jut, hogy a bátorságához és büszkeségéhez illetlen rejtekről gondolkozzék. Nyomdokát követve, ha lehető volna elfojtani a lépés zaját s kikerülni útközben a faágak súrlódását, törését: könnyen meglehetne lepni nyugtában s álmában megölni; de ez akadály mind meg annyi lehetlenség , melly ellen sokkal okosabb dolog nem is küzdeni. Különös jelenség az oroszlyánnál, mit én bizton állítok, hogy agyagot és csodafüvet (dictamnus) eszik. Mint emésztő vagy tisztító szert-e ? nem tudom. Mert nem kérdeztem tőle ha valljon saját magának orvosa-e? Elég az hozzá hogy tanyáján sokszor találtam emésztetlen darabos anyagokat, miket kihányt s mellyek közt volt a csuda fü. Az oroszlyán gyomra nem lévén úgy alkotva, hogy növényt emészthessen, azt hiszem hogy ez a csudafü és agyag elősegítik a hányást és igy a gyomor tisztulását. A párzási idényben négy annyi nőstény mint him oroszlyán van, jól lehet fiatalabb korban a két nem száma majdnem egyenlő. A későbbi aránytalanságot ugy hiszem azon elkeseredett harczoknak kell tulajdonítani, mellyeket párosodás idején a himek egymás ellen viselnek, s mellyek következtében a vágytársak egyike mindig halva marad. Ez időszakban a himek, forró vágyaktól ingerülten, dühöngve keresik a nőstényt ; ez ugyanazon állapotban szenvedélyesen ordit s ekként vonja magához a környékbeli hímeket s igy jönek létre azok a borzasztó találkozások, hol mindig az erősebb részén van az igazság. Ugyanazon ösztön, ugyanazon bátorság lelkesíti a vágytársakat, s a küzdés addig tart mig az egyik fél elgyötörve, összemarczangolva s vérveszteségtől gyengiilten a C3atatért odahagyja s tovább vánszorog hogy sebeiben kimúljon.