Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-20 / 5. szám

68 Adott jelre lovunk megáll, fegyverünk arczon terem, a lövés eldördül s a szép állat szökve bukik fel. A földön elterülve végsőt vergődik; csülkeivel a levegőt verdesi, a végerölködést reszketeg rángatódzás követi, megmered és dermedten nyúlik el. Leszállunk a lóról, gondunk van reá, hogy vére elfolyjon , kizsigereljük s béltelkét illatos növényekkel tömjük ki. Ezután nyergünk mögé kötjük, fegyverünket újra megtöltjük s folytatjuk a vadászatot. Lövésünk azonban nem mindig illy szerencsés ; néha megesik hogy csak sebezzük a vadat s ez esetben a teendő ez : — ha az öz a kettős lövés után is folytatja futását, a világért se kövessük; nem sokára le fog telepedni, mert vagy sebezve van, vagy nagyon lusta arra, hogy e hőségben a balka (hegyszakadás) meredek martjain felkapaszkodjék s nagy kerüléssel más balkában keressen menedéket. — Üldözve csak tova riasztanók; s aztán mittévők lennénk, ha a kilőtt fegyverrel utána kelve, útközben más özek szöknének fel előttünk ? De ha az őz , szokása ellenére felmenne a szakadás partjára, úgy mi is lehető gyorsan igyekezzünk valamelly magaslatra jutni, honnan futása irányát figyelemmel kisérhessük. Az őz , ha látja hogy nem üldözik, rendesen hasra szokott letelepedni. E módon vadászva, meglehetős vadásztéren, a jó lövész egy nap alatt hét nyolez özet ejthet meg. Baj, hogy nem minden szakadás nedves s miután e balkák gyakran nagyon távol esnek egymástól, a vadász sokszor nagy területeken kénytelen áthaladni anélkül hogy vadat találna s így sok ideje vész el. — Délutáni öt óratájban az őzek már messziről s lőtávolon túl kelnek s a vadász minden jó esélytől búcsút vehet. Ezekből elvonható, hogy a vidéket nem ismerő vadásznak egy-két őzzel is be kell érnie. íme még néhány megjegyzés a vaddal leginkább bővelkedő helyekről. A hegyszakadásokban, kivált a keskenyekben, sok a borz- és rókaszállás. — A róka csak a veszély perczében menekül e lyukakba, hol bolhák kínozzák — ren desen pedig a szakadás mélyén szeret lappangani s fogolycsirkékre tartani vadászatot.— Rókán kivül, a sürü növényzetben—melly a nap sugarai ellen védi, néha borzzal is találkozunk , világos nappal, nem úgy mint nálunk , hol a borz csak éjjel megy ki szállásáról, élelmet keresni vagy fajzási ösztönből. E vadak, különösen a rókák, elriasztják a gödölyéiket féltő sutákat, mellyek emiatt kerülik is az illy szakadásokat. — Ezenkívül időnként egy egy vén bak is vetődik e balkákba, melly elég ravasz már arra, hogy a rókaszomszédságot jobban szeresse az emberek által látogatott helyeknél. E hegyszakadékok a kaukazusi sivatagban csoportozatokban vannak elszórva. Rendesen van egy fő árok s ennek jobbra balra nyiló ágazatai. Ez utóbbiakban van a legtöbb vad.—A fönebbi okoknál fogva azonban gyakran megesik , hogy egy egy szakadékban, hol tavai gyönyörű vadászatokra tettünk szert, az idén nem csak őzre nem, de még nyomára sem akadunk ; keressük okát s meg fogjuk lelni , valamelly sürü bokor tövében farkas alomra találván. Ha a vadászat előtt kitudni óhajtjuk, milly helyeken lesz az őzvadászat leghálásabb, a Kaukazusban nagyon használt módszerhez folyamodunk, melly abból