Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-30 / 36. szám

Szerda, december 30. 36. sz. Hetedik évlolvam 1863. Az utolsó est. Az idény utolsó hetébe léptek a szarvasok ez évben, mikor a vadásztérre kiáll hattam, néhány napot szentelendő a lesjárat élvezeteinek. Kedvező körülmények közt néhány nap alatt sokat lehet végbe vinni. De mint a vándor léptei alatt elsíklik a homok, úgy vesz el néhány nap esélye is, ha nem szolgál a szerencse, ha száraz, szeles vagy ködös idő jár, ha folyton dühöngő szél száraz lombbal hintette be a lesjárdákat, és se harmat a földön, se nyugalom a légben; ha a leglakottabb vadásztér olly üresnek mutatkozik,] mintha kiseprették volna belőle a fővadat, vagy ez olly nyughatlanúl ideges, hogy elérhetleniíl tér ki a vadász elől. És ha est és reggel múlik el s a szarvasok nem hangoznak, vagy talán már egy-kettőt elhibázott — úgy olly kedvetlen lesz a vadász, hogy még az ártatlan szép természettel is össze tudna veszni, mellyet pedig csak magasztalnia s bámulnia kellene. Igaz, hogy erös szarvas lőhetése olly kedves élmény, mellyet örömmel említ a vadász; de valóban háládatlan volna, ba élvezetét s ebből eredő emlékeit attól feltételezné, hogy minden szarvast, melly után járt, meglőjjön, vagy hogy minden lesjáratát legalább egy szarvas elejtésével fejezze be. Vannak a lesjáratnak, ha nem is érte el teljes sikerét, egyéb elragadó jelenetei, mellyek sokszor érdekre nézve egyegy gyenge szarvas elejtését, vagy egy gondolomra lövés becsét felülmúlják. Ez pedig nem csak a szarvasoknak, de a vadászoknak szerencséjére is van igy: mert a mindig siker koronázta kísérlet könnyen okozhatna elteltséget s másrészt, ha a csőből kirepült minden golyó czélját érné, volna-e még szarvas az erdőben? „Nem a birtok, hanem a törekvés boldogít" mondja jeles hazánkfia „s győzelmeink legédesebb része azon küzdelmek emlékében fekszik, mellyekkel azt kivívtuk." Ha való ezen elv a nagy világnak törekvéseire nézve, hogy ne volna még inkább való és igaz a vadászatra alkalmazva, mellynek föingere az, hogy erőnk gya36