Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-12-20 / 35. szám
560 tartani, mert ha az ottani választmány el is halasztaná, ez által a pesti öszi versenyeket rontaná meg; a debreczeni versenyeket pedig nem lehet máskorra mint vásár idejére kitűzni a nézőhely jövedelme miatt, (melly a debreczeni pályára nézve életkérdés) : nem lehetne-e a debreczeni versenyeket a nyári vásár alkalmával megtartani s reá körülbelől bárom hétre a Kolozsváriakat? — Tgy a pesti versenyek után mindenki reá érne lovát Debreczenbe, onnan Kolozsvárra küldeni, haza térvén otthon kipihentetni s octoberben Pardubitzba vinni. Ha ez nem lehetne, úgy még a kolozsvári versenyeket kellene G—8 nappal elébb tartani, hogy minden ló kényelmesen mehesseu Debreczenbe és akkor (kivált ba a díjakat kissé máskép osztjuk be) néhány ló, a helyett hogy Pardubitzba menne, talán Kolozsvár és Debreczen gyepén próbálna szerencsét. De nem lehet kívánni, hogy valaki 80—90 mértföldre küldje el lovát azon eséllyel, hogy csak egy díjra futhasson, mellyet ba meg nem nyer, tulajdonosának sok költséget és alkalmatlanságot okoz. Ezért szerintem a kolozsvári díjakat máskép kellene beosztani s erre nézve a következő javaslatot teszem. Kolozsvárit az egylet, a két császárdíjat nem számítva, kioszt 150 aranyat és 1800 ftot, úgymint: Versenyegyleti-díj félvér lovakra 100 arany. Ugrató verseny 50 arany. Erdélyi-díj 1000 frt. Pony-dij 100 frt. Mezei gazdák versenye 100 frt. Vadászdíj 600 frt. — Ezek közül csak az erdélyi- és versenyegyleti-díj iránt mutatkozik részvét; a vadászdíjra alig lehet összehozni a szükséges 4 aláírást s rendesen csak két ló fut, a pony-díjban szintén csak kettő fut rendesen s néha csupán hogy futás legyen, olly lé is bevétetik, melly tulajdonképen nem is pony (például tavai Advocate) ; a mezei-gazdák versenyére csak nagy bajjal lehet 2—3 lovat összehozni és az ugrató-verseny rendesen részvéthiány miatt elmarad. Ennélfogva a kitűzött 1800 ftot és 150 aranyat ekép javasolnám beosztani: — Miután a 300 arany császárdíj úgy is csak erdélyi lovak számára van adva, az erdélyi-díjra csak 800 frt adassék a mostani feltételekkel; a versenyegyleti-díj megmaradhatna a mint van, csupán 5—7 font teherkönnyebbség adattatnék az erdélyi lovaknak ; ezen kívül lehetne adni 100 aranyat minden Magyar- és Erdélyországban nevelt ló számára, teherkönnyebbséggel az erdélyi lovaknak. 500 frtot egy handicapra, minden ló számára; a felmaradó 200 frtot pedig egy vigaszversenyre, melly aláírandó volna a többi versenyek zárnapján, igy ebből is csinos verseny alakúihatna : az asszonyságok-díját pedig, melly most fájdalom csak vigaszverseny, meglehetne nyitni minden ló számára, teberkönnyebbséget adva az erdélyi lónak s a külföldi lovat megterhelve és a tételeket kissé fölemelve, mi által ez is a díjhoz illőbb verseny lehetne. E beosztás szerint (nem mondom, hogy szorosan ebez kell ragaszkodni) érdekes volna azután máshonnan is küldeni Erdélybe lovat s az erdélyieknek is meg volna hagyva minden esély, miután két díjra tisztán csak erdélyi ló futhatna s minden más díjban teberkönnyebbséget kapnának. Ezenkívül ajánlanám a választmány figyelmébe, bogy a pályára kissé több gond fordíttassék, mert ennek kőkeménysége is sok embert visszatartóztat, hogy lovát oda küldje.