Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

561 Debreczenben, mióta a versenytér megnyílt, igen sok történt; a pálya szép és már jó is; a nézöhelynek párját az országban nem lehet találni; a díjak szépek és — még sincs részvét. Ennek, mint fönebb mondtam, fö okát abban látom, hogy a debreczeni és pardubitzi versenyek egészen összeesnek s azért ha lehetne, "ajánlanám a versenyek áttételét a nyári vásár idejére. De szerintem itt is sok még a félvér-díj, noha a szabolcs-bihari díj helyett megkaptuk az alföldi-díjat; ez már egy lépés s im azonnal több ló jelent meg az idén, mint tavai; de én azt tartom, hogy két félvér-díj megfelelne minden igénynek, főkép miután az idomítlan félvérlovaknak is mindig akad egy vagy két tiszteletdij. Azért itt is javasolnám, hogy az egyleti-díj 500 frtját adnók egy handieapra, mellyel megint több lovat csalnánk Debreczenbe, mert itt is csak két díj van, mellyre telivér ló mehet s köztük is csak egy, raellyre magyarországon kivüli ló futhat. Soha se feledjük azt, hogy a pályának csak úgy van jövője, ha minél több részvétet kelt, és minél több ló jelenhet meg rajta. Tudom, hogy a handicapok ellen nagyon sokat lehet felhozni; de nem vagyunk Angliában, hol a nyerészkedés és fogadások nagy mérve miatt sok hiba csúszott be, mellyektől még mentek a continensi pályák; azt is tudom, hogy felhozható : „kár rosz lovat díjazni jó ló ellenében" ; — de nem kell feledni, hogy a versenyzés sok költséggel jár s jónak látom (én legalább) mindenkinek, ha nincs is nagyon jó lova, esélyt adni, hogy költségei egy részét visszaszerezhesse, mert csak ezzel tarthatja fenn kedvét s ha kedv van, úgy is mindenki azon fog iparkodni, hogy minél jobb lovat szerezzen; a jó és rosz ló tartása és idomítása egy pénzbe kerülvén, a jó mindig jobban fizeti ki magát, de ha valakinek semmi kilátása sincs, hogy költségeit visszaszerezhesse, lassankint mindig kevesebb és kevesebb kedve lesz a versenyekhez, míg végre egészen megszűnik résztvenni. Láthattuk különben Pesten is, hogy az ottani 2—3 handicap mindig szép mezőnyt és szép futásokat hozott létre. Egyébiránt mind ez csak egyéni nézet, mellyet senkire sem akarok erőszakolni, s csak is a kolozsvári és debreczeni pályák iránti jó akaratomat ktvánom tanúsítani, midőn e sorokat a nevezett egyletek figyelmébe ajánlom. Sz. I. Levelek a franczia sportról. IH. Századok óta hagyományszerü hit volt Francziaországban, hogy a kormány segélye nélkül a tenyésztésben haladni s a hadsereget elegendő számú lovakkal ellátni merő lehetetlenség. Ehez képest a tenyésztés minden gondja és teendője a kormány kezében volt, ellenkezőleg az angol rendszerrel, melly mindent a magánosok buzgalmára s a szabad üzletre bíz. Napoleon császár belátta ez utóbbi mód czélszerübbségét, tágított e részben a központosítás elvén s az államméneseket — nem szüntette meg ugyan egy csapással, hanem úgy alakítá át, hogy a magánvállalkozásnak és vetélkedésnek több tér maradjon. Ez három év előtt történt s a tenyésztés azóta olly nagy lendületet vett a franczia földön, hogy a császár legújabban 4 ménes eltörlését idején látta, — söt úgy látszik, hogy maholnap az egész lótenyésztési ügy magán-