Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

Vasárnap, december 20. 35. sz. Hetedik évfolyam 1863. M o d o r i vadászatok. Modor városának középmagasságú, déli fekvésű kegyei, mellyeket részint óriási fenyők, részint termetes bükkfák ékesítenek, különösen téli hónapokban a fővadnak kedvencz tartózkodási helyét képezik. A város 4—5 ezer holdra menő erdősége a Pálffy család több mint 60 ezer hold területű rengeteg erdeivel levén határos, ezen — a fővad nagy létszámáról országszerte ismeretes vadastér a modori hegységeket bőven ellátja vaddal, különösen pedig a téli hónapokban, ha hó fedi a hegyeket, a fővad a Pálffy családnak nagyobb részt bükk erdeit táphiány és koplalás miatt jobban szereti felcserélni a modori erdők fenyőcsemetéi gyenge csúcsainak ízletes harapdálásával, s hozzájárulván még a fő vadra nézve azon kedvező körülmény is, hogy a modori erdőség épen a déli hegyhátakra (Sonnenlehn) esik: a fővad télen 40—50 darabból álló falkákban vonul át a Pálffy család északnak fekvő erdeiből s képzelhető, milly barátságos fogadtatásra lel Modor városának szép számú lő vadászai részéről. Igaz ugyan, hogy a valódi vadászérzülettel nem a legjobban fér össze a valamelly szomszéd erdökörböl átkoborló fővad elejtése, azonban a méltányosságnak is meg vannak határai s a körülmények figyelembe vételével némileg be kell ismerni, hogy Modor városának az átkóborló fővadakban tett pusztítása és számuk kevesbítésére irányzott törekvései nem ellenkeznek merőben a jogszerűség fogalmával. A fővad ugyan is, mint már említém, téli hónapok idején a Pálffy család erdőségeiben kevés eledelt találván, nagy számmal vonul át a modori erdőkbe, hol a fenyőcsemeték csúcsait lerágva, az erdészetnek olly károkat okoz, mellyről csak annak lehet fogalma, kinek alkalma volt láthatni, milly szomorú fejlődés elé néz az illy koronájától zsenge korában megfosztott kis fenyőfa. Az erdészetnek okozott ezen tetemes károk azonban még csak eltürhetők volnának, ha a fővad okozta kár egyedül az er35