Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

546 áztatta. A kafferek, a szegény ficzkók, még keservesebb állapotban voltak, semmi­vel sem födözhetvén meztelenségüket. De nem beszélek igazat — némelyeknek volt takarójuk, ámde ezt többre becsülik, semhogy illy időben előfognák. A kaffer rendszerint leveti ezen öltözékét, ha esni kezd, s magára veszi, ha szép az idő. Illy kellemetlen viszonyok között egy sem akart mozdulni. Az öreg hiá­ba kiáltozott nekik, hogy rakják meg újból a tüzet („basa umliló"). E közben a far­kasokat s oroszlányokat hallottuk ordítozni, hol a távolban hol pedig közvetlen szomszédságunkban. Egyik az előbbiek közül, egy boglyos, hitvány, éhes-képü csa­vargó túl tett pajtásain a merészségben s kellő közepén termett tanyánknak. De. még ekkor sem volt kedve mozdúlni senkinek, s mi csak úgy kihurrogattuk öt. Hajnal-szürkület felé a zivatar csillapodott s végtére süiíí, csendes esővé mosó dott, mellyről hamar meggyőződtünk, hogy eltart jó két vagy három napig. Ennél fogva hozzá fogtunk ideiglenes viskók építéséhez, bölény-bőröket borítsa föléjük, mellyekkel bőven fel voltunk szerelve. Az esős idő daczára délután ki kellett men­nünk lőni valamit a legények számára; nem sokáig baladtunk, már is egy kis csor­dából két bölénytehenet kerítettünk kézre, visszafelé pedig egy derék szarvorrú bi kát. Agnes egy golyóval ajándékozta meg, mire felpattant és sarkon fordúlva tö­szomszédoniban rohant el. En mind a két csövet neki eresztettem ; s e három egye­sülve halálos dalt dúdolt neki — délczegen száguldott még mintegy száz yardnyira, aztán felfordúlt. Egyik golyó szíve kellő közepébe fúródott., másik ketteje a tüde­jébe ment. Aug. 4 ikén. — A kaffereket ma ismét megraktuk s a kocsihoz küldöttük. Egyet fordultam Nambone kíséretében egy szép látvány megtekintésére, mellyet nagy ékesszólással dicsérgetett nekem. Elhaladva a hely mellett, hol a coolnant lőt­tük volt, hirtelen hét oroszlányra bukkantunk, mind torkig jól lakva. Ot közülök elsompolygott egy kis darabra, de ketteje úgy látszik el volt szánva helytállani s hidegvérrel meresztette ránk szemét, midőn azonban Nambone kaffer szokás szerint rájuk rivalgott, kérdezvén, hogy mit akarnak, elmondogatván, hogy jobb lesz ha elkotródnak, különben pórúl járnak, ök is úgylátszik azonmódon gondolkoztak, s fölkelvén óvatosan körül tekingettek, aztán a cserjébe húzódtak. Az ember szavának csodálatos hatása van rájok. Sétám igen élvezetes volt a szép Guavoma partján. A fü most erősen fölveri magát, a természet legvidorabb színeibe öltözködik s nem egy ritka, gyönyörűséges virág üti föl fejecskéjét. Örömmel jártatná itt szemét a füvész. Egy-két hónap múlva az út-as derekáig járhat köztük, ezernyi virág hímpora hul­longván ösvényére s árasztván a legélvezetesebb illatokat. Kafferjeink visszatérvén, déltájban a Slatusi felé indúltunk. Útközben renge teg pali ah, jávor, koodo és quagga csordákat láttunk; de egyikünk oktalan elhamar­kodása folytán egyetlen lövéshez sem juthattunk. E vidéken csak úgy rajzik ez a vad. Adam és Ágnes utóbb puskáztak egy párra, derék elefánt-csordával is találkoz tak, de nem tüzeltek. Értesítettek felöle, de mi haszna, elkéstünk már vele. Aug. 9-ikén — Nagyon zivataros időjárás. Délután az elefántok után néztünk, de azok ám eltűntek már. Visszatértünk a tanyára, Ágnesre bízván a kafferek élel­mét összevadászni.

Next

/
Thumbnails
Contents