Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-11-20 / 32. szám
508 De bocsánat, talán nagyon is hosszas voltam; nem könnyű ám egy kilencz napos közgyűlés eredményeit csak amúgy reassumálni, B. Podmaniczky Frigyes. Pesti kopóva'dászatok. 6. — Nov. 9. Nyk. T. a „czinkotai nagy iccze." A megelőző estén beállott esős idő sikeres sportot ígérvén, mai napra eddigelé a legnagyobb mezőny jelent meg s várakozása méltó díjra is lelt. Ugyanis a találkozótól egyenesen az erdő felé keresve alig mentünk 10 perczet, midőn az ugrott nyúl előbb az országúton, aztán a sz.-mihályi puszta határ árkán átkelvén, egy ideig ennek mentén haladt, majd viszszakerült s a czinkotai határban az országúthoz közellévö kis erdőcskében húzta meg magát, honnan másodszor is gyönyörűen ugrasztva, első fekhelyéhez igyekezett vissza, de falkánk ekkor már szemre hajtotta s a közeli szántóföldön néhányszor megforgatván, elfogta. E futam, majdán versenyirammal és szünet nélkül, 23 perczig tartott. E siker által buzdítva ismét az erdő felé folytattuk a keresést; s csakhamar kelt nyúl a Beniczky-féle alsó major mellett, a rákosi rétnek — s körjárás után a czinkotai erdőnek tartott, hol 15 percznyi sebes futam után szünet állt be, sőt a sertésfalka által feltúrt ugaron a szimat egészen elveszett. A társaság Fóthon lakó része a kutyákkal hazafelé ügetve, a sz.-mihályi határban nyulat ugrasztott; ez Fóth irányában kezdvén haladni, utána bocsáták a falkát, de a nyúl irányt változtatva a csömöri magaslatokon vissza Czinkota felé futott s egy legelő marhacsorda közt nyoma veszett. 7. — Nov. 10. Rk. T. a fóthi kastély. A sz.-jakabi nádrejtböl kizavart róka a csomádi erdőnek tartott; kopóink az ellenkező irányú szél miatt nem hallván a falkár szavát, kissé késtek a rejtben s mire kijöttek, a könnyű homoktalajon meghűlt már a szimat az észak-keleti szélben, melly a vadászatnak Angliában közmondásos ellensége. Az erdőben jobb szimatlengést remélve követők a róka irányát s bekerestettük a csomádi erdő azon oldalát, mellybe menekülni látszott, de hiába. Második meghiúsult keresés után a veresegyházi szép de vízzel nagyon telt nádrejtbe mentünk. Itt a rókák, sokasága rontotta meg a sportot; t. i. két róka szépen indúlt, mig egész falkánk egy harmadikkal küzdött; mellyet végre is ott kellett hagyni, mert a már fáradt s a nagy vízben nehezen haladó kopóknak semmikép se sikerült őt kiszorítani. 8. — Nov. 10. Nyk. T. a k. megyeri közidomító. Szokás szerint a homokdombok felé menvén keresni, hamar találtunk nyulat, melly a határ homokdombjait, rétéit és szántásait körben megjárva, visszatértében a Duna mellé ért le, meghúzta magát, de a parton elszéledve kereső falka megpillantá, köröskörül rátört, annyira, hogy a szegény fülesnek nem maradt más útja^mint a Duna, hova beugorván, úszással remélett menekülhetni; az utána törő kopók azonban hamar elfogták. Idő : két hoszasb szünettel 35 perez. Feltűnő volt a negyvennyolcz órai sürü eső utáni szép, meleg, ködös napon, milly könnyen enyészet a szimat, minek nem lehetett egyéb oka, mint a túlontúl átázott földnek rendkivüli nagy párolgása, melly a napsugarakban füstként emelkedett a talajról.