Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-11-10 / 31. szám

496 egy csapat vízi-bak mulatozik. Az egész természet mintha pihenne, jóllehet élet szépség sugárzik mindenhol. De íme! a varázst durván bontja meg egyik, ki az illy jelenetben semmi költőit sem talál. Öreg barátom elküldte volt a bushmant, löjjön neki egy gnu-t. Látjuk a mint mászik, így csak bushman bir mászni; de nézd, az ovatos vad fölemeli bozontos fejét s fenyegetöleg rázogatja. A bushman lehasal, hogy mi is alig láthatjuk. Lehajlik ismét a bozontos fej s előre mászik a bushman, csendesen, lopvást közelítve martalékához. Most fölemeli fegyverét. Hangos durranás hallik. „Elhibázta!" kiált fel az egyik. „Nem" — szól a másik — hallottam hörgését." S valóban, Marmon ezúttal talált. Es most a megriadt csordák eszeveszetten nyar galásznak a térségen. Gyönyörű volt! pompás volt! mindennek vége. Jul. 1 d-ikén. — Tegnap legényeinket a kocsikhoz küldtük erősen szaporodó zsákmányainkkal s új készletekért stb. Ma reggel korán indultam el Agnes és Tunis kíséretében egy fordulóra a Zulu tartományában. Útközben több bölény-tehenet lőttünk, mellyek közül egyik, midőn már földre volt terítve, újra lábra kapott s bőszülten rohanta meg Noboucha nevű kafferemet, de sok fii lévén közelében, könnyű szerrel félre állott. Ez erőlködés azonban nyilván nagyon megviselte az állatot: a bozótba menekült "és csakhamar lehevert örökre. Kitűzött éjjeli tanyánkra, egy csörgedező folyó partján, jókor érkeztünk s mindent kellő rendben találtunk ; három tüz volt rakva, mellyek bármellyikén egy bölény megsülhetett volna. Mindegyike rakva van illatosan fiiledezö szeletekkel. Tunis épen most érkezik haza zsákmánnyal terhelve, s jóllehet nem dörmögős ember, de a kávét nagyon szereti, s hiányát keservesen panaszolja. Jóra való legény, csakhogy bántja már a honvágy. Epen most adtam neki Walter Shandynak a testvéréhez, a kapitányhoz intézett tanácsait. Jul. 15 ikén. — Déltájban az Umhlatos partjára értünk. E folyó a Buffalo kerületben ered s a tengerbe ömlik. Mint Dél-Afrika legtöbb folyója, a vidék bérezés jelleméhez képest kanyargós és festői. A kávé hiányát mindnyájan módnélkül érezzük. Reggel vele élve, megmenekültünk a folytonos szomjúságtól, melly egyre kinoz a merő hús-evés mellett. A hőség erős és tikkasztó. Ma első ízben láttunk egy zerge-üző oroszlányt: nem kapta meg, de ordításával bizonyosan hetekre megremegtette a kis állat idegeit. Sohasem feledem el panaszos kiáltását. Nevezetes dolog, hogy vadja után az oroszlány ritkán ugrik át valami hasadékon. Jul. 17-ikén. — A szarvorrúak között jó eredményű nap. E folyó partján, kis cserjében Tunis lőtt egy csoda nagy szarvú tehenet. Alig hogy ezt leteríté, kétségtelen jeleit vette észre az elefántok jelenlétének. Felhagyott a lövéssel s visszatért a tanyára értesítni minket, hogy reggel csapatosan utánok mehessünk; de ezen állat elmés óvatossága szinte hihetetlen. A mint észreveszi ellenségét, napközben nem hagyja el búvóhelyét, de a nap leáldoztával azonnal megindúl s meg nem áll míg derekas távolság nem választja el ellenfelétől. Ezt tapasztaltuk ezen reggel is. Tunisnak rögtön elő kellett volna minket szólítania. Agnes a bölények közt gazdálkodott s nagy mészárlást vitt véghez.