Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-11-10 / 31. szám

497 Jul. 18-ikán. — Ma reggel négy óra tájban fölkerekedtünk az elefántokat keresni, de alig láthattuk egymást öt yardnyira, olly sürü volt a köd; a nap mindenható sugarai azonban szétszórták, mielőtt még az elefant-tanyához érkeztünk. — A mint várható volt, ezek éjjel elinaltak. Egyébiránt ürügyünk volt elég, hogy e környéktől elbúcsúzzunk, mert nemcsak igen halmos, de vízhez is —bár bőven van —• nehéz hozzájutni, több mértföldnyire kellvén legyalogolni a patakhoz. A vadásznak minél kevesebbet kellene innia reggel, különben mint Dominic Sampson mondaná, napközben csak csodás mennyiségű itallal bírja beérni. Nyugotnak tartottunk a Nagy-Bambó irányában, a lehető legzordabb vidéken. E bérezés, sziklás tájon kevés a vad s örülünk ha néhány quaggát kaphatunk kai fereink számára. Útközben egy kis csermelyben halakat fogdostunk, de ez a hozzá való mellékletek nélkül igen ízetlen egy étel. (Folyt, következik). Vegyes. — Két vállalatra, mellyek a sporttal közel rokonságban állanak, bátorkodunk t. cz. olvasóink figyelmét felhívni. Az egyik, az ép annyi szakértelemmel mint ügybuzgósággal szerkesztett „Erdöszeti Lap ok" harmadik évi folyama, a magyar erdöszet irodalmának bátor harezosa s nemzetgazdászatunk e fontos ágának szorgalmas művelője. A második, gr. Lázár Kálmánnak 4—5 füzetben megjelenendő s „A lég urai" czimtí munkája, melly a madarak monographiáját tárgyalva, nemcsak ornithologiai tekintetben mint szakmü igér sok becseset, hanem — irója szenvedélyes vadász is lévén — a sport barátainak mulattató kedves olvasmányt is nyújt, mint erről a már megjelent s két csinos színnyomatú képpel díszített első füzetből meggyőződni alkalmunk volt. — A malaczkai szarvasvadászatok idénye — bár a szarvasok roszul jelentkeztek — igen fényesen ütött ki. 5-t szarvas esett, majdnem mind cserkészve, hajtás alig történt; köztük öt 14-es és nyolez 12-es. Gr. P. P. maga huszonnégy darabot s ezek közt négy 14-est ejtett. — Auricula. Lapjaink egy részét bejárta a hir, hogy a párisi versenyek egyikén Auricula magyar ló lett a győztes. E hirt az illető journalista okvetlen francziából forditotta el, mert ha németből fordít, hihetőleg oláh lónak adta volna ki Auriculát, miután a herélt lovat a német Wallach nak, a franczia h o n g r enak mondja. — Stockwell fedezési díját ujabban 100 guineare emelte tulajdonosa; ez a legnagyobb dij, melly valaha hágatásért vétetett. — Lord Stamford, ki kedvencz lovaiban annyiszor csalatkozott s a gyepen kevés szerencsével, de annál több kedvetlenséggel találkozott, visszalép a versenypályáról s egész ménesét árverés alá bocsátja december első hetében. — Az utóbbi árveréseken Angliában nagyon olcsón keltek a lovak. Sir Joseph Hawley egy éves csikói és tenyészkanezáinak fele alig kelt el; Lord Strathmore