Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-30 / 30. szám

480 hogy nyara hosszabb, melegebb, tele pedig enyhébb, alighanem e táj jobban kedvezne a gyapot-növénynek. Némely helyütt az indigó-növény rózsaszín virágát is láthatni, valamint a czukornádat is. —• A Delago öble környékén a bennszülöttek igen finom rizst termesztenek, mellyböl láttam mutatványokat. A szürke-szárnyú fogoly bővében van, de ritkán találkozik falkákban, mint Angolországban. Van azonkívül veres-szárnyú fogoly is, az előbbinél nagyobb és sokkal közönségesebb. A benszülöttek igen ügyesen tudják lebunkózni. A fáczánok is igen hasonlítanak az angolországiakhoz. A szárnyasok közt sok a szép toliú, leginkább kitűnnek a zöld meg vörös papagály, a lóri, mézmadár és halászmadár; de nem kérkedhetünk vele, hogy ,,a csalogány hangja sohasem némúl el." Van ugyan valami kanári-féle madár, de nem az énekes. Mint a garasos síp fütyülése a fuvola édes hangjához képest. Ivafferjeink az este néhány tekenős békát hoztak haza, melly ékből ollykor-ollykor falatoznak. Ártatlan egy hüllő, szine sárga és sötétbarna. Az öreg hollandi beszéli nekem, hogy tojásaikat félig be szokták temetni, úgy hogy a kemény csontos héj csúcsa kilátszik a földből; aztán befödik mig a tavaszi esők s a növényzet megindúlnak, mire a fiatalok kimásznak a tojás héjából s szüleik nélkül is gondoskodnak saját szükségeikről. Kígyót itt tömérdeket találni. Nevök egész légió, a világért sem tudnám felsorolni. Egyaránt fordúlnak elő úgy a cserjés mint a pázsitos réteken. A viperáknak különböző válfajait láttam, legveszélyesebb 'az „imamba." Ezen kígyó emelt fővel üldözi zsákmányát s alkalmasint az egyetlen, melly megtámad. Mi is elvesztettünk egy ökröt ezen rettentő állat marása következtében s a gyarmatban nem egynek került már életébe, mert a marást igen gyorsan követi a halál. Különben tekintetbe véve a Dél-Afrikában honos mérges kígyók nagyszámát, felötlő, milly kevesen vesznek oda marásuk következtében. Ha jobb gyógyszer nincs kéznél, be szoktak vágni a sebbe késsel, puskaport szórnak bele s fellobbantják. Emlékszem, hogy egyszer Thoupton úrral Pieter-Moritzburgból egy sátorban hálván, midőn reggelre fölserkentem, egy ily kígyót csendesen pihenve vánkosom alatt találtam. Ily esetek pedig gyakoriak. Este visszatérve öreg barátomhoz, saru-készítésen kaptam őt, mihez nagyon jól ért : fejbőrnek az antilope bőrét, talpnak a szarvorrú bőrét veszi. Jó időben ennél alkalmasabb sarut nem is kívánhatni a szabadban, Keresztélynél tökéletesebb vadászt s értelmesebb bajtársi valóban nem ismerek, ez pedig sokat mond e helyen, hol olly nagy a választék. Épen az imént világosan kifejtette nekem, hogy hacsak rögtön más tanyát nem választunk, akarva nem akarva elczipelnek a patkányok, mert esténkint nem egyesével, de csapatosan jelennek meg s kiváló előszeretettel látszanak viseltetni a szarv-féle tárgyak iránt. A kafferek is egyre panaszkodtak, hogy durván bánnak lábujjaik körmével. Már az ilyen csontrágókat senki sem tűri szívesen, még a vad ember sem; azért egyhangúlag elhatároztuk, hogy odébb állunk, mihelyt barátaink megérkeznek. Lőttem néhány guinea-madarat, melly bővében van e sziklás vidéken s egy-két zergét, mellyet csak bérezés tájakon találhatni s elejteni igen nehéz.