Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-30 / 30. szám

H I 474 első hajtásában volt fővad és sertevad, de nem került lövésre; a második hajtásban 6 szarvas forgott, egy csapos esett, egy erős hím lövést kapott, háromra hibáztak. A vadászat fénypontja a hatodik nap volt; az első hajtásban egy 18-as és egy 8-as esett s egy 12—14 vaddisznóból álló konda jött ki több vadászra, mellyböl azonban fájdalom csak kettő kapott és vitt el lövést. A második hajtásban két medve volt; az egyik lövés nélkül ment el, a másikra hibáztak. Az utolsó nap egy vén hiúz és egy farkas esett. Mindenesetre nevezetes az, hogy egy hét alatt három hiúz kerüljön ki, mellyek ketteje el is ejtetett. A 18-as roppant egy szarvas volt, agancsa gyönyörű s feltöretlen 390 fontot nyomott. Ezen erdőben a vadászat eddigelé nem volt tilalmazva s ezért nem is emelkedhetett. De ezentúl gond lesz a dúvadak irtására s a vadorzás meggátlására, minélfogva remélhető, hogy e vadregényes erdökörökben nem sokára olly vadállomány fog létrejönni, mellyhez — kivált a vad erősségére nézve — kevés lesz fogható. Megjegyzések az „Uber grosses und kleines Blei beim Kugelschiessen zum Jagdgebrauche" czimü czikkre. A „bécsi Jagdzeitung" october 15-diki számában a fentebbi czim alatt közlemény foglaltatik, mellyben lényegileg az van mondva, hogy a nagy golyóval lövés mennyire hátrányos, minthogy a kilövendő ólom súlya tetemes befolyással van a lövés hatására, holott kisebb golyó halálosabban sebez, mert sebesebben és kisebb ívben repül, ennélfogva a levegőnek röptére való befolyása is csekélyebb, mint nagy golyókéra. Szerző példáid említi, bogy ágyúból lőtt 100 'S-tos golyó nem lyukasztá át azon vaslemezei, mellyet 48 S-tos átfúrt. Szemügyre vévén mind e hátrányt és az eddig meg nem oldott kérdés megfejtését megközelítendő, szerző gondolkodóba esett, mi úton és módon lehetne e bajon segíteni? és hoszabb kísérletek után odajutott, hogy a golyók súlyát csökkentendő, azokat nem ólomból, hanem finom fehér ónból (Zinn) önté s így a lövet egyenlő nagysága mellett kisebb súlyt nyert, mint ólomgolyóknál, s minthogy az óngolyóval lövés csekélyebb ívben röpül, mint az ólomgolyóval, ennélfogva sebesebb és fokozottabb hatású is. Ólom és óngolyók súlya között csakugyan tetemes a különbség. Az óngolyó röpülése és kilövése sebesebb; de mi haszna lehet ennek vadászatokon, hol 80—150 lépésnyi távolra puskáznak s ritkán kénytelen az ember nagyobb távolságra lőni; mi hasznot hajt az óngolyó, aránylag azon kárhoz, mellyet gyakoribb használat által a csövön ejt ? Az óngolyó nagyon is kemény és rontja a cső vonásait, minthogy a golyó kiröpülése által a csőre gyakorolt nyomás túlságos. A vonások elvesztik élőket, melly nélkül hoszabb időre egy cső sem lőhet jól; továbbá az óngolyó több lövés után a csőben lerakodó lőporszeny miatt annyira nehezen tölthető, hogy a vesszővel alig lehet leszorítani, Lefacheux-fegyvereknél épen nem alkalmazható, minthogy a cső csak némi piszok lerakodása után hibásan röpít, valamint gyutacsos fegyverek-