Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-10-30 / 30. szám
475 nél is a golyó nagyon is erőltetett beszorítása a cső torkolatát tágítja, mi szintén a pontos lövést veszélyezteti. Mit tegyen azonban a vadász, kinek fegyvere ólomgolyóra biztosan lő, ha valamelly vadászaton kivételesen óngolyókkal kénytelen lőni? A lövést újra a fegyverhez idomítani s magát így begyakorolni nem érdemes. Az óngolyó 150 lépésnyi távolra legalább is 8—10 hüvelykkel emeli a lövés irányát, miért is az eredetileg ólomgolyóra számított lőportöltés nem alkalmazható s újabb változtatást igényel. Ha tehát 150 lépésnyi vagy még nagyobb távolra kell lőni, az ólomgolyó lövése jól szerkezeit csöböl aligha lesz csekélyebb hatású, mint a hasonnagyságú óngolyóé, minthogy vannak arra bizonyítékok, milly pontosan lehet ólomgolyóval tetemes és olly távolságra lőni, mire vadászaton majd soha sem nyilik alkalom. A lövés hatását illetőleg, a szerzőt csak megközelítőleg azon eredményekre akarjuk utalni, mellyeket az úgynevezett Minié-fegyverekkel nyertek; ezekkel ugyanis roppant távolra lőttek, a golyó mindig halálosan talált s mégis körül belől 1 l 3/ Iti latnyi volt. Még mai napság is illy golyókkal lőnek, mellyeket a woolwicbi hadszertárban tömegesen készítenek ; már régebben is történtek kisérletek óngolyókkal s használták azokat vadászaton is, nevezetesen nagyobb dúvadakra, miért is a szerző meg lehet győződve, hogy, ha az óngolyó hatása a csőre károsnak nem,s aránylag az ólomgolyóhoz nagyon is fokozottnak bizonyult volna be, nehezen várták volna, mig szerző gondolkodóba esett s bizonyosan illy lövetet használtak volna az újabb időben annyira tökéletesített fegyvereknél is. A szerző előtt megfejtetlermek látszó kérdés mindamellett annyira meg van oldva, hogy — ha az ember sebes golyólövést kiván — apró golyót kell lőnie, melynek tulajdonai, főleg hatásukat illetőleg, rég ismeretesek, és további magyarázatra nem szorulnak. Az óngolyókról különben bátran lemondhat minden lövész, mert a kárt, mellyet —- mint emiitők — a vontcsöben okoznak, hatásuk által helyre nem ütik. Az ón, bármily lágy és finom, mégis rontja a cső vonásait, mert sokkal keményebb az ólomnál és igy gyakori kifrissitést tesz szükségessé, mi által a szerző emiitette azon helyzetbe jutunk, hogy folyvást nagyobb ólmot kell használnunk s utóvégre is félre löknünk az egész csővet. Minthogy írni már okvetlenül kell s főkép vadászok elszigetelt véleményeiket illetékeseknek is szeretik föltüntetni, papírra vetik eszméiket és csakhamar találnak szaklapot, melly azokat közli, korántsem törődve vele, vájjon a kéziratban foglalt eszmék és ítéletek helyesek-e; mi által a nem szakember, a kevésbé gyakorlott vadász magába szívja azon eszméket és gyakran előítéleteket, mellyekböl később csak saját tapasztalása folytán, vagy épen soha meg nem szabadul. Igy például az emiitettük szerző azt is állítja, bogy a kúpgolyók soha sem lőnek olly biztosan, mint a gömbölyűek, mert a cső vonásait soha olly pontosan ki nem töltik. Ugy látszik, ama sorok irója elfelejté, bogy a kúpgolyók lövésére szánt csövekbe egészen más vonásokat kell alkalmazni, mint a gömbgolyókra valókba; kúpgolyókra való csövekben csekély vonások kellenek és csappanté-fegyvereknél a kúpgolyókat csak úgy lehet tapaszra tölteni, mint a gömbeket, csak hogy kúpgolyóknál ha csappantó fegyverekből lövik, különös gond fordítandó a helyes töltésre, mi által
