Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-20 / 29. szám

459 Sport-levelek. (Agarászat. Medve. Fürj.) Aszód, october 15. T. szerk. úr! — A kakuk tavaszkor szólal meg, az agarász pedig őszkor, — e különbséget kivéve természetünkben fekszik, hogy mind a ketten mindig ugyanazon egy nótát húzzuk, nem sokat gondolva a külvilággal, melly a híres primadonnák bámulatától elragadtatva, megfeledkezik az erdők egyszerű énekeséről s a nagyszerű eszméit felváltó sportok müvelése közben lenézi a közel fekvő s könnyen élvezhető hevélyeket. Cicero pro domo, fogja mondani a nyájas olvasó, — de kénytelen lesz bevallani egyszersmind, hogy azon sport a legélvezetdúsabb, s leginkább kifejlésre alkalmas, mellynek gyakorolbatása legkevesebb akadályokkal találkozik s a körülményekhez képest leginkább kifejthető és élvezhető. Hlyen jellemű sport nálunk az agarászat, — mert mig mások hónapokig készülnek, hogy néhány percznyi élvezetben részesülhessenek egy verseny alkalmával, — mig ismét más csoportozat azt lesi, mikor leend már elegendő eső, a kellő talaj s szimat előállítására, — mig a csolnakda befejezni készül hosszú időre a maga hullámzatos, különösen Wagner Richardra nézve, élvezeteit, — mig a vadászati törvények hiányos volta felett kesereg a puskás s csak a távol jövőben reményli elérhetni vágyai tetőpontját: addig mi agarászok, nem sokat törödve a mindennemű feltételező körülményekkel, az utolsó sarlóvágás elhangoztával neki tartunk a tarlónak s begyakorolván kölykeinket, vadászati élményekben s élvezetekben részesülünk. Mint minden évben, úgy ez idén is, szives kötelességemnek tartom e lapok olvasóival tudatni — különös tekintettel agarász társaimra — minemű erővel kelek ki a sikra s mi körülmények között kezdém meg az idei agarász idényt. Tavalyi agaraim közül megvan „Nagyasszony" s „Hágrá", a milly szépen a tavalyi működéséhez képes kitűnő eredményt sejtet velem az elsőbb, — épen olly lehangoló gyönyörű fekete kanom működése, mennyiben a néha néha feltűnő szép hajtások mellé, kedvtelenség szülte hanyagolások sorakoznak, mellyek nyomán őt a feltételes s igy tehát általam elitélt agarak sorába helyezem. Kölyök, három lép fel ez őszön: „Komámasszony", „Csárdás", „Lakhandi"—mind három „úrfi"-kölyök, az első kettő b. Podmaniczky Géza „Dáma" szukájától, a harmadik Patay György ajándéka. Idei kölykeim származási fáját csak úgy lopva adom ezidén, nehogy úgy járjak mint tavaly, mikor Kakas Márton kezébe kerülvén e lapok, szegény agaraim származását nevetségessé tette. „Komámasszony" s „Csárdás" jól mutatkoznak, úgy annyira, hogy szép jövőt helyezek nekiek kilátásba, mert a roham erejével s tüzével, bizonyos szívósság s a kapás körüli ügyesség mutatkozik hajtásaiknál, melly kölyköknél ritkán tapasztalható illy mérvben. Az idö sanyarúsága alig engedi meg ezidén, hogy ide s tova elszáguldozva felkeressem barátaimat, s agaraikban elleneimet, — melly oknál fogva egyedül a közel fekvő helyeket fogom látogatni, a mellyek egyébiránt agarász sport tekintetében a legkitűnőbbek. Ha netalán fényes éleményekben részesülök, időről időre néhány sornyi jelentéssel szolgálok. B. Podmaniczky Frigyes.