Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-20 / 29. szám

460 Somkerék, october 10. T. szerk. úr, — A cziblesi medvevadászatok ez idei sorát gr. B. K. kezdé meg f. hó 7. és 8-ikán adott vadászatával, mellyre igen kellemes és kedélyes kis társaságot hivott volt össze; kettős volt tehát az érdek, melly engem is e vadászatban részt venni késztett. Társaságunk egyik tisztelt tagja F. J. úr szives meghívására közmegegyezés folytán, nála Középfalván találkozván, onnan — a háziak kedvessége által fűszerezett bö villás reggeli elköltése után, f. hó 6-án a Középfalvához csak néhány órányira fekvő s erdélyi hiríí Suplai helységbe, melly a Cziblesen tartandó vadászataink alkalmával rendesen föhadiszállásúl szolgál, hajtattunk be. Korán érkezvén, elég időnk volt fegyvereinket és vadászkészleteinket rendbe liozni, mint szintén a következő napok valószínű élményeit s eshetőségeit előre megbeszélni, magunkat édes reményekkel kecsegtetni s több feledhetlen vadászesemény emlékeinek felelevenítése által, ezeknek újraélvezését felidézni. Néhány órai édes álom után végre megvirradt, vagy is inkább virradásnak indult october 7-ike is, midőn az olly ritka ébresztő erővel biró vadászkürt megharsanásakor talpra termettünk, s még tökéletes fényében ragyogott a hajnal csillaga, midőn vadászseregünk a falut elhagyta. Az első hajtás megtörtént, gr. D. B. és b. B. A. egy egy őzet lőttek, más kettő szerencsésen menekült; medve is volt e hajtásban, de nem került puskás elibe, mi köz-sajnálkozást okozott; a második hajtásban nem esett egyéb egy fületlen és farkatlan rókánál, melly sok tréfára nyújtott alkalmat, de gondolkodásra is adott okot, mint fosztathatott] meg a koma e két extremitásától. Ez nap még egy harmadik hajtást is tettünk, bár minden eredmény nélkül, de reménységünk nem csüggedt sa második napra pontosult össze. Első, igen kedvencz hajtásunk azonban 8-ikán is eredménytelenül folyván le, ez természetesen kissé kellemetlenül érintett, de hiszen a vadász mindig remél s mi is újból bizva Hubert pártfogásában, elállottuk a „doszu" (csízmező) nevü hajtásban F. J. által kijelölt helyeinket. Alig bocsáttattak el vadászebeink, már hallani lehetett c csaholásuknak azon sajátságos módját, melly mindegyikünkkel megismerteié, hogy medvére akadtak a kutyák; csakugyan kevés idő múlva a szélső puskások két nagy medvét láttak a hajtásba mélyedni, mellyek ott egymástól elszakadván, az egyik a hajtók között vissza, a másik pedig puskásaink legnagyobb része által látva, felfelé vonúlt s egy sűrűségen át paraszt puskásra jött ki; ez bevárta 10—15 lépésre, lőtt, de hosszú tüzet adván egycsővüje, a medve csakhamar letért és a paraszt puskás szomszédja — a lady-k és sportsman-ek kedvencze b. W. J. mellett akart elhaladni, hanem roszúl választotta emberét, ki nyúgodt kézzel irányzott jó oldallövéssel találva a vadat, ez panaszos bőgéssel bukott fel s az oldalon legördült, kis idő múlva még egyszer talpra állva kísérletet tőn a keményen szorító kutyák elöl menekülni; pár lépése sikerült is, de erejét csakhamar vesztve megállott, az ugató kutyák körülvették, mi pedig siettünk mindenfelöl az árokba a megállított medvéhez, a kegylövést megadni; de két előbb oda érkezett puskás megelőzött s a hatalmas állat már vérében hevert, midőn versenyt futva egyenként leértünk. Kedvünk megjött s még többet remélve bár későcskén volt már, még egy haj-