Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-30 / 3. szám

38 tegetőzéseket; az egyik csupán azért lőtt keveset , mert a nyúl ritkán futott feléje; a másik azért nem talált mindig , mert a vadat néha nagyon is messziről vette czélba. Lőttek egyszerre többen is egy nyúlra s most már a felett folyt a vita, hogy hát tulajdonképen "kinek a lövésére esett az el. Ez olly nyúlakkal állt elő, mellyeknek — a többiek szerint —az ő seréte még a szelét sem érte; az azzal dicsekedett, hogy inilly pompásan vette czélba, milly remek lövést tett volna , ha a puska csütörtököt nem mond. Némellyik átkozta fegyverét, más meg az égig magasztalta. Az egész dologban azonban legjellemzőbb az volt, hogy ha mindenik csakugyan annyi nyúlat lőtt volna, a hánynyal dicsekedett : akkor az összes számnak a valódit kétszer, sőt háromszor is meg kellett volna haladnia. Nagyon kevés volt ollyan, a ki őszintén bevallotta, hogy bizony ő egyet sem lőtt. Mindemellett meg kell vallanunk , hogy igen sok szép lövés történt s voltak kitűnő ügyességű vadászok jelen, kik sokat lőttek, de sokat is találtak. Esett egyegy fegyver alatt 10—15 darab nyúl s a fegyverek közt gróf Zelenszky úrnak hátúiról tölthető puskája, mint itt egészen újnemü, leginkább feltűnt. A víg lakoma alatt a sajnálatunkra távollevő gróf háziurunk egészségére poharainkat fenékig ürítve, miután mindenikünk a vadból is kikapta a lörészt, végre haza tértünk. Meg kell végül említenem , hogy a vadászatot rendező uradalmi tiszt urak ügyessége mindenben a legfényesebben kitűnt. Kopcsányi József. Róka agarászat. Szabolcs, deczember 5. 1863 Az ősz beálltával, mint minden agarász, úgy mi is siettünk hadjáratunkat a nyúlak ellen mihamarább megkezdeni. Boldog reményeket táplál illyenkor az agártulajdonos a dicsőség, hír , elismerés, sőt még a haszon iránt is, mellyel agara a hét hónapi ingyen-tartásért kárpótolni fogja; s szinte remegve gondol a keserű csalódásra, ha az idény végével netán arról kellene meggyőződnie, hogy jó reményben táplált kedvenczei bizony csak pecsenyés agarak. A sokféle taglalgatás, mellyen az ifjú agaraknak termete és ereje, tüze vagy lomhasága a nyáron át átmegy , csak őszszel szokott valósúlni vagy nem valósulni. Hány példa van arra, hogy a legtöbbet ígérő s legszebb külsejű agárkölyök egy másik mellett, mellynek termete épen nem szabályos, fiascót csinál! s még több példa van arra, hogy a 3-dik 4-dik számból álló kölyök agarak october s november hóban minden harmad nap 3—4 nyúllal örvendeztetik meg a konyhát, annyira, hogy a boldog tulajdonos el sem tudná határozni mellyikük a legjobb : s a decemberi fagyon azután, mintha valami büvvarázs érte volna, egyszerre csak egy batkát sem érnek, míg a szomszéd telivér kölykei a nyúl erejével egyaránt erősödnek , a talaj nehézségén mindinkább kifognak, szóval, naponkint ép úgy sebességben, mint győzősségben javúlnak s gyarapodnak. Ha azután valami idegen jelenlétében fut a kölyökagár, helyes futást tesz s egyátalan megállja a sarat : akkor a tulajdonos csak úgy oda vetve szavait, azzal