Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-10 / 1. szám

VADÁSZ-ÉS VERSENYLAP. Szombat, január 10. 1. sz. Hetedik évfolyam 186,1 V i s s z a e 111 lékezése k. Ma, midőn lapjaink hetedik évfolyamát kezdjük meg, örömmel emlékezünk vissza a nehézségekre, mellyekkel a „Vadászlap" megindulásakor megküzdenünk kellett. 1857 elején nem volt még megállapított vadász-és versenyirodalmi műnyelv; maga a sportirodalom is csak a legszűkebb körben s idegen müvekből ismeretes; nem voltak szakíróink, vagy is inkább a rejlő tehetségeknek nem voltak műszavaik , a mellyekkel — és nem volt terük , a hol — élményeiket, észleléseiket, tapasztalásaikat közölhessék. A „Vadász- és Versenylap" megnyitotta e hiányzó tért s csakhamar egy — bár keskeny körű, de elég élénk sportirodalmi forgalom keletkezett, me llyben az eszmék tisztultak, a fogalmak alakot s kifejezést nyertek, a műnyelv legalább főbb vonásaiban megállapodott s ma már van saját kis sportirodalmunk, melly ha az angollol és némettel nem is, de sok civilizált államéval raérkőzhetik; vannak iróink, kiknek tárgyavatott, correct és plasticus előadása európai színvonalon áll. Távol legyen tőlünk e lendület érdemének legkisebb részét is magunknak tulajdonitani — talán még is a kitartáson felül, mellyel a hazai irodalom fájának ezen ágát alap nem legfényesebb anyagi körülményei daczára híven ápoljuk : sőt a mi érdem van az ügyben, azt egyenesen ama munkatársaink ügybuzgóságának köszönjük, kik a parlag téren ingadozó erőnket becses közreműködésükkel gyámolítani s a „Vadászlapot" olly czikkekkel gazdagítani szíveskedtek, mellyek összes irodalmunkban állandó becsű valódi gyöngyök. S itt, midőn megragadjuk az alkalmat e támogatásért honfiúi köszönetet mondani , nem hagyhatjuk emlitetlenül, hogy e köszönet hazánk Királyhágón túli részének azon lelkes fiát is illeti, ki „egy öreg vadász" igénytelen neve alatt olly becses 1