Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-30 / 3. szám

40 lyek a vadászatnál követendők voltak. E szabályok ugyan a meghívó jegyekre is fel voltak jegyezve; de azért nem ártott, hogy még egyszer felolvasták s így ünnepélyesen a vadászok ügyeimébe ajánlották. Pontjai a következők voltak : Lehető szerencsétlenség elhárítására s egyszersmind a kellő rend fentartására tisztelettel felkéretnek a vadász urak, hogy : 1.) fegyvereiket mindig leeresztett csővel tartsák. 2.) a körnek teljes megalakulásaig minden nagyobb zajt, vagy épen lövöldözést kerüljenek s a kör közepe felé csak az adandó jel után, de akkor is a kör vonalat pontosan megtartva s igen lassan haladjanak. 3.) nyúlra csak legfölebb 40 lépésnyi távolból lőjenek. 4.) a második jeladásra a hajtókkal ugyan még mindig egy vonalban, de még lassabban menjenek. 5.) a harmadik jeladásra, mellyre már csupán a hajtók haladnak, a vadászok a kör közepén megállapodjanak. 0.) a második és harmadik jel után a körbe többé semmi szín alatt, hanem csupán a körből kitörő vadra lőjenek. Ezen czélszerü szabályok mellett is nagyon érezhető volt azon szükséges intézkedés hiánya, hogy illy nagy számú vadászcsapatnál s illy nagy terjedelmű körnél egy fövezénylö legyen lóháton, szintén lovas segédekkel s ezenkívül még 3—4 ponton lovas felügyelők álljanak, kiknek mindenki feltétlenül engedelmeskedni tartozzék , kik a puskásokat és hajtókat czélszerüen feloszszák, a kör képezését vezessék stb. Voltak ugyan most is lovas csőszök segítségül; de ezek nem bírnak sem a kellő ügyességgel, sem ollyan bánásmóddal, hogy müveit emberek közt rendet intézhettek volna. Még jó vadászebek is kellenek illyenkor, hogy a sebzetten odább álló vadat — a mi pedig itt nagyon sok volt — a körön kívül elfogják. 8 óra után a vadászcsapat jobbra s balra oszolva, megindult. A puskások egymástól 25 lépésnyire állva képezték a kört, míg két-két puskás közé két két hajtó jutott. Aföldet bokáig érő hó fedte, melly azonban nem volt megfagyva. Az idő ugyan csendes, de zord és ködös volt, mindemellett mintegy 40 lépésnyire a tárgyakat tisztán fel lehetett ismerni. És ép e köd tette a vadászatot érdekessé, sőt regényessé. « Midőn a kör két szárnya összeért s a jelkürt megszólalt : a csatározás is azonnal megindúlt. 400 puskacső szórta tartalmát s pedig olly szakadatlanéi s olly vad robajjal, hogy e körvadászat valóságos ütközethez hasonlított. A nagy ködtől a távolabb eső puskásokat nem lehetett látni; csak fegyvereik durranásai hallszottak s így esett néha, hogy a körnek egyik-másik része belebb hatolván, a puskások csak azt vették észre, hogy már hátuk mögött lődöznek; mi azonban nem lehetett veszélyes, mert a legutóbbi jel szerint csak a körbe volt szabad lőni. — Érdekes látvány volt, a mint a felriasztott nyúlak, mellyek e hadjáratra épen nem voltak elkészülve, a ködfátyolból elő-előbukkantak s a kört megpillantva, menynyire megütköztek, milly sajátságosan ágaskodtak s a végveszélyben mire-mire nem tökélték el magukat. Némellyik minden meglepetés nélkül bátran megállt, körülnézett, ügyelt s teljes lélekjelenléttel látszott gondolkodni a felett : hogy ugyan mitévő legyen. Némellyek hősies elszántsággal igyekeztek a hajtók és vadászok során keresz-