Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-30 / 3. szám

37 till rontani, mi többnyire sikerült is. Ezek voltak az igazi vitézek, inert helyzetüket gyorsan felfogták s gyorsan cselekedni is tudtak, söt mi több, még e módon azon átalános véleményt is megczáfolták, hogy a nyulak gyávák. Voltak azután ollyanok is, mellyek az ellenfél roppant túlnyomó erejét látván, azonnal megoldták a kereket. Ezek közé tartoztak leginkább ama tapasztalatlanok, mellyeknek még ellenséges hadsereggel dolguk nem volt s igy tudatlanságukban vad futással vélték a menekülést föllelhetni. — Sokan magukat szépen meghúzva, csellel akartak elleneiken kifogni; a valóban gyávák azonban a körülvételt meglátván, megrémültek, eszüket vesztették, nem tudtak magukon segíteni s a helyett, hogy legalább futva hátráltak volna, a kört lötávolban futották körül, melly módon aztán nagyobbára áldozatúl is estek. A gyávák ezen mulatságos viselete képezte a körvadászat legérdekesb részét, mert néha valóságos futó tűzzel fogadták Őket. Némellyik ha sebet kapott, mintegy bizván ellensége nagylelkűségében, megállt, szemközt vele leült s mozdulatlanúl egész resignatióval várta be, hogy feltétlenül megadhassa magát. — Szegények azonban a vérszomjazó ellentől nem nyertek kegyelmet, hanem irgalom nélkül estek áldozatúl. Az első kör meghajtásánál, melly majdnem öt órán át tartott, 180 darab nyúl maradt holtan a csatatéren. Az elesteket a hajtók egyenkint fölszedték. Ezután kissé falatozván, a második kört képeztük, mellyel egy kis erdőt vettünk körül. E kör az elsőnél valamivel kisebb volt s azért a hajtás nem is olly sokáig tartott, mint amaz. Most már a köd is oszlani kezdett, úgy hogy a nyúlak kétségbeesett futkosásait az egész körvonalon láthattuk. E hajtás eredménye 100 darab nyúl, egy róka és egy sas volt. Nyúl több eshetett volna, de még a kör bezárása előtt pár útas az erdő felé menvén, onnét őket kiriasztotta s ezek aztán a veszélyes bekeritést észrevéve, a még fenálló csekély nyiláson a körből szerencsésen kiosontak. A harmadik hajtást vadászaink legtöbbre becsülték , mert az egész kör sík és akadálytalan levén, benne a nyúlak futkosása az egész téren látható volt. Számtalan nyúl nyargalászott ide s tova s igen kevésnek sikerült a menekülés. — Mindössze e hajtásból mégis csupán 120 darab került kézre; a hajtók nem nagyon siettek a felszedéssel , egy részt mert már igen fáztak, mást részt — hogy maguk is haza üres tarisznyával ne menjenek. Ezzel aztán befejeztük a vadászatot, melly reggeli 8 órától esti 5-ig, tehát kilencz álló óráig tartott a legkisebb szünetelés vagy fölmelegedés, de egyszersmind szerencsétlenség nélkül. Az elejtett nyúlak száma 400 darabra rúgott. Esett ezenkívül mint már említettük egy róka és egy sas. A vadászat befejezése után következett a vadász-tor : a kastélyban dúsan terített asztal s az eleve ide rendelt aradi zenekar lelkesítő indulója várta az elfáradt s átfázott vadászokat. A zene és poharak vidám csengése felidézte a vadászias dicsekvéseket s men3*