Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

A költségvető bizottmány pár nappal később összeülvén, munkálata eredményét kész a közgyűlés eléterjeszteni, melly február 11-kén délben 12 órakor a n. casino választmány termében fog tartatni. Pesti kopó vadászatok. A decemberben bőven hullott hó ez év elején olvadásnak indulván, olly hamar eltakarodott, hogy a vadászat megkisérlése lehetővé vált és igy — Január 5-én a czinkotai nagy itczénél Szápáry Gyula és ifj. Batthány László grófok, Kállay Benő és alólirott jöttünk össze. Az idő meglehetős hideg, a föld még fagyos, sok helyen hóval fedett s az árok mindenütt hóval volt tele. A találkozó helyétől balra tartottunk s rövid keresés után találtunk is nyulat, mellyet — a mint lassú iramban a czinkotai szőlőknek tartott — egy darabon követtünk is, de látván hogy vadászatunknak jó sikere úgy sem lehet, simára vasalt lovainkan pedig, kivált völgynek, lovagolni nem nagy élvezet volt: a vadászattal felhagyva, haza tértünk. Január 8-án a fóthi ebólaknál volt kitűzve a találkozás; erre azonban kivülem csak ifj. gr. Batthány László jelent meg. A falkár és az ostorász kíséretében a dunakeszi határra szándékoztunk menni, tudva hogy ott a homok igen jó talajt ád, inig a szántás meglehetős, de a gyep egészen kemény. Fóthról tehát egyenesen b. Sina dunakeszi pusztájának tartottunk, hol t. i. egyedül nyílik átjárás a dunakeszi és a fóthi határ közötti nagy posványon. A pusztát alig elhagyva, azonnal akadtunk nyúlra, melly egy szép kör csinálása után visszafordúlt a pusztának s itt a posványon keresztül egyenesen a fóthi parkba menekült. Az átjárás szerencsénkre nem esett távol s igy a vadászatot nem vesztettük el. A ^parkban egyet fordúlván a nyúl, kijött s a posványon át egyenesen Dunakeszinek tartott, honnan egy roppant körvetéssel viszszament a majorhoz s itt a közeli ültetvényben a kutyák elvesztették. Nekünk azonban, a parkból kijövet, egy hidra nagyot kellett kerülnünk s e miatt a falkát végkép elvesztettük. Nem hagyhatom itt emlitetlenül szerencsés ugrásunkat. A hidon túl jó darab rét terült el, hol mi — épen midőn a legnagyobb sebességet vennők ki lovainkból— egyszerre egy sima jégtábla előtt s a következő másodperezben már rajta voltunk s csak is ennek közepe táján láttuk meg a körülbelül 5 láb széles patakot. Az iram sebességében megállásról szó sem lehetett; ugrattunk tehát és szerencsésen; mert valóban szerencse kellett hozzá, hogy egyikünk sem bukott fel, se a jég be nem tört; mert ha ez utóbbi történik, ki tudja millyen posványba süllyedünk, vagy csak a patak is milly mély lehetett, melynek jeges partján nehezen mászik ki ló vagy lovas. Szép ez okoskodásnak a kandalló mellett, de a vadászat hevélyei közt, hol az illyesmi perez müve, nincs idő fontolgatásra s csak is falka után lovagolva fordúlnak elő ehez hasonlók. A majornál több ideig keresve nyulunkat, végre kiugrattuk: még egy kis futamot adott ez a fóthi ültetvénybe, hol végkép elvesztettük. Január 10-én a czinkotai nagy icczénél ismét csak ifj. Batthyány László gróffal találkoztam. Az országúttól jobbra eső dombokra mentünk keresni; a föld fagya egészen felengedett s a talaj olly mély volt, hogy a lovak"lépést is nehezen mentek. Az