Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

30 országút melletti erdőcske közelében ugrott nyúl roppant sebes iramban vezetett s óriási kört csinálva eleinte Új Pestnek, később a csárdának tartva visszatért az erdőbe, hol szünet állt be. A mintegy 45 perczig tartott futam olly sebes, a talaj pedig olly mély volt, hogy ha egyenes vonalban fut a nyúl, egyikünk is alig lett volna képes a falka mellett maradni. Megvallom, nem volt még fogalmam arról, hogy — kivált homokos földön, illy mély talaj lehetséges. — Az erdőben rövid keresés után megtaláltuk nyulunkat, de ez pár szökéssel rókalyukba menekült, mellyböl egy órai ásással sem birtuk kivenni. Január 15-én kívülem Károlyi Gyula, Viktor és Batthány Géza grófok s két vendég jöttek a nagy icczéhez kitűzött találkozóra. A pár nap előtt esett hó fehér lepellel fedte a tért s mi a vadászat sikeréről már már kételkedőnk, de a derék falkár biztatására még is csak kimentünk s nem is bántuk meg. Keresésünket ismét az országút melletti kis erdő körül kezdettük, hol többnyire még mindig leltünk nyúlat. Egyszerre azonban pár száz lépésnyire rókát pillantok meg s a meglepetés első percze után kiáltott Tally ho ! - mat az egész társaság viszhangozta. A falka olly dühvel űzte a szokatlan vadat, hogy hangot sem adva csak szemre hajtott s véghetlen sebes irammal vezetett a czinkotai erdőnek tartó róka után. A fóthi rókafalkából fennmaradt Kendel kopó a falkából lassanként kivált s a rókát közelíteni kezdte, ezt az erdő előtt megfordítá s így fokonként több kopó is csatlakozván hozzá, meg lett a kill. A futam minteg) 20 perczig tartott csak , mert meglepetésünkben a rókát kelletinél korábban mutattuk meg a falkának s így az elég térelőnyt nem kaphatott. — Szépen feldaraboltuk ő kémét; farkát én kaptam, fejét a falkár vitte el s lábait a társaság többi tagjai közt osztotta szét. E váratlan eredmény jó kedvre hangolt s a vadászat folytatására ösztönzött. — Visszatértünk erdöcskénk felé keresni s rövid idő múlva volt is nyúl, melly egyenesen Czinkota felé ment s a falu szélén elveszett. 10 pereznyi szünet után újra megleltük nyomát s a nyúl most hat paraszttelek kertjén keresztül vezetve elfordúlt s egy réten és az országúton keresztül a czinkotai erdőnek ment. Megemlítendő , hogy a « paraszttelkek mind sövénnyel és árokkal vannak kerítve, a rétet pedig egy malom árok s egy vízvezetö csatorna szeli át, aztán jő az országút. Úgy hogy e kis darabon tizenegy ugrás következett egymásra s ehez hasonló futamot csak Angliában láttam. Vadászatunk a czinkotai erdő felé, ezen keresztül s igen sokáig egy árok mellett folyt, mellyet végre elhagyva jobbra fordúlt s egyszerre b. Lafertné keresztúri pusztájánál voltunk , hol Hubert napján is derék nyulunk vezetett. — Innen, negyedórai szünet után, a keresztúri szőlőn át a falu felé ment a nyúl s ennek kertjei alatt elhaladva, a malom mellett átment anagy posványon. Ekkor ismét kis szünet állt be, de a falkár leszállt lováról, a falkát nyomra vezette, a nyúl a czinkotai erdőbe indult vissza, de menhelyét többé el nem érhette, mert közvetlen az erdő előtt elfogatott. E hajtás volt leghosszabb az egész idény alatt s a szünetek beszámításával mintegy két óra hosszat tartott s a legszebb vidékeken vezetett keresztül. — Kár hogy e kétségkívül legszebb napon olly kevesen voltak künn, mert meg vagyok győződve, hogy e vadászélv sok már már lankadozó szenvedélyt képes lett volna felfrissíteni. Semsey Lajos.