Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-20 / 14. szám

223 söbb felröppen, hogy zsákmányának ura lehessen s mindig függélyesen csap le reá. Sietni kell, hogy ezt tépetlen mentesítsék karmai közül. A solymár erős kesztyűt visel a la Crispin. Bíborveres s néha gyöngyökkel ékített sisakocska fedi a madár fejét. A vadászvessző a solymár nyergén függ s a pihenés ideje alatt a sólyom ezen ül és eszik. Néha, mint ez déli Oroszországban is szokásos, egy egy sast vagy keselyűt is használnak bizonyos vadászatokra, bár ma már egyre ritkábban. Fejezzük be e czikket egy igen érdekes epizóddal. „Majdnem egész órát vártunk már — irja Duhousset — anélkül hogy vad kelt volna. A vadászok egy része időtöltésül narancsot és gránátalmát evett, mások kaliánt szívtak. En e közben olly álláspontot kerestem, honnan a jelenet minden részletére kilátásom legyen. A sziklás magaslat, melyen megállapodtunk, egy — köröskörül függélyes lejtöktől környezett tölcsérnek mintegy középpontját képezé; a szirtes meredélyekben jó tanyát találhattak a vadak. Áléiról s távolból tompán hallatszott fel a háromszáz ló dobogásának moraja, mellyekröl a vadászcsapatnak a meredély kezdetén le kellett szállania. Európai lovak, nagy veszély nélkül, ennyire se hatolhattak volna. A messzi távolból egyszerre trombita harsant meg. Nem sokára két törzsök kecske bukkant elő, követve egy harmadiktól — s legkisebb gyanúper nélkül szökdécseltek felénk. Azonban, a minden oldalról elötörő hajtók zajától felriadva, egy meredélyes lejtőn hanyatthomlok rohantak inkább mint futottak lefelé. Egy szikla élére, honnan mindent jól láthattam, helyezkedve : nem képzelém, hogy a vadászok és golyók útjában álljak; de hamar beláttam tévedésem. A törzsök-kecskék egyike, fáradtan s kimerülve a talajoD, hol vagy támpontra nem talált a láb, vagy hasig süppedt a görélybe: habozva és zavarodtan állt meg egy szirten. E pillanatban egy fegyver csövét látom megvillanni; a shah fegyverének csöve volt ez, ki a vadat czélba venni készült s nekem intett, hogy bukjam meg. Mindjárt reá, jól irányzott golyója fülem mellett süvöltött el s a százötven ölnyi távolságban álló törzsök-kecskét ép a pillanatban vágta le, midőn ez maga alá szedett négy lábával ugrani s tovairamlani készült. Kínjában roppant szökést tett az állat s szarvait egy szirthasadékba ütve, fennakadt s kiadta páráját. Az őrszemet képező három törzsökkecske ketteje visszatörve megmenekült. A több óráig tartott vadászat alatt még tíz más bukkant ki s közülök ötött lőtt le a shah. Minden lövését a bámuló dicséret felkiáltásai követték s ő ezekre büszkén jött le a szirtekről, hogy kegyesen fogadja az üdvözléseket s az országnagyoktól illy alkalmakkor bemutatni szokott ajándékokat." A Perzsiában divatos vadászatok tarkabarka jeleneteiben s szeszélyesen élénk csoportozataiban a festő és az iró tömérdek fajkép és szokástanulmány tárgyát lelhetné ; s a perzsa sport valóban megérdemelné, hogy egyes részleteit, minők : a löfegyveres vadászat, a djerrid (kopja)-vetés, a lóháton vagy tevéken gyakorlott tornaviadal, vagy a sajátságos steeple-chase, mellyben százan és százan vágtatnak árkon bokron, hegyen-völgyön át egy kitűzött pont felé — hogy mondom e keleti sportképeket egy avatott kéz tüzetesen vázolná a nyugati polgárisultság számára.