Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-20 / 14. szám

222 A Shah legegyszerüebben öltözve lovagol a csapat élén. Kasmíri sálból készült felöltőjének ujjai könyökig érnek; kék kelméjü bő bugyogója a térdig érö csizmába foly ; vállain égszinü világos kék köpeny; fején fekete báránvbörböl készült kis sapka, minden ékítmény nélkül s helyettesitve a nagy kulát, mellyet mai nap már csak a bazar kereskedői viselnek. A menetet megnyitja afö vadászmesterek egyike, lándzsás lovagcsapat és futárok kíséretében: kik egészen vörös ruhában, fejükön czifra sipkát viselnek, melylyen sokszinü rezgő toll s egyéb bokréta leng. Közvetlenül a király, vagy Shah lova előtt a korona nagyméltóságai lépdelnek s részt nem véve a vadászatban, fejedelmüket a falvak végéig kisérik. Utánuk jő a királyi zsebbkendö vivője, vagyis a ruhatárnok, utána a serbet-vivő (friss vizet tartva készen arany thea-edényben); továbbá a puskások, vagyis a rendőrbiztosok és poroszlók ; úgy a nagy számban meghívott vendégek, pipavivők, (pipázás végett a parázs hordható kemenczében mindig szítva tartatik fönn), következnek a karaván-kalauzok, és a lovászok. A menetet, különnemű rakománynyal vagy poggyászszal, különösen szőnyegekkel, élelmi szerekkel terhelt öszvérek és lovasok zárják be, kiknek több százból álló és eszményies ruházatú csapata festői látvány. A menet időnként kis dobok pergő szavához alkalmazkodik, itt-ott néha vásárt és mulatságot rögtönöznek az árusok, alakosok és szemfényvesztők. Néha két ezer teve s félezernél több hadfi csatlakozik a vadászathoz, melly több hétig is eltart s mellynek költsége naponkint 12—15 ezer frankba kerül. Mondjunk valamit kiegészítésül a lovakról, a kutyákról és a sólymokról is. A perzsák — Duhousset parancsnok szerint — bár igen kedvelik a nagy lovakat : utazásaik és vadászatuk alkalmával a kisebb termetüeknek adnak elsőbbséget. Ez utóbbiakat használja a király, midőn meredek lejtökön kell lejönni; önkényt foly, hogy neki legjobb lovai vannak s kitűnik ebben is mindannyi vadásztársa fölött. Rá nézve nincs akadály; az út lehető nehézségei elenyésznek, miután rendelkezésére mindig négy öt legválogatottabb ló áll, gazdagon fölszerelve s várva, mellyik váltsa fel kifáradt társát. Átalán a perzsa lovak, különösen a turkomanok, yamuth és tékeh név alatt, a legszebbeknek és legjobbaknak vehetők, bár termetökre az angol, iramukra nézve pedig az arab lovak után sorozandók. Fejük igen kicsi, lábaik kényesek, testük arányos. A szakemberek különben is Ázsia központi magaslatait ismerik el a lófaj első honának s kiindulási pontjának. Az öszvérek Perzsiában hasonlíthatlan szépségüek, nagyon keresettek s néha mesés árúak. Említenünk kell még nemét a fehér szamárnak, mellynek körrajza kiváló ékes: ez valóságos fényűzés tárgya. A természetüknél fogva igen vad és erős agarakat nyúl- és gazellafogásokra használják. Némellyik szőre fakószürke, hosszú és szálkás ; másoké ellenben rövid, sima; vannak zebraszerü csíkosak is. A sólymok közt első rendű avörnyeges tollú ölyvsólyom, tekintve termetét, délczeg hevét, csalárdságát és értelmességét. Egyiránt használják magasabb és alacsonyabb röptű fogásokra. A vadászatot megelőző naptól éhen tartva, meglátja zsákmányát, mielőtt gazdája ezt csak sejthetné is. Nyílsebes röpte eleinte vizirányos; ké-