Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-20 / 14. szám

221 E ragadozó állatokon kivül, a puskával, s eb, sólyom vagy más állatok segitségével űzött nagy vadászatnak bőséges tárgyai Perzsiában: a hyena, gazella, róka, vadkecske, törzsök kecske, (capra aegagrus) melly akkora mint egy nagyocska bak s a hegyek ormán tartózkodik ; továbbá farkas, külön válfajai a kecskének, medve, vaddisznó, antilope, túzok, kócsag, vad bivaly, vagy némellyek szerint : bölény. A kis vadászat talál nyulat, fáczánt (a kaspi tenger partjain), vörös és fekete foglyot (bagre-karreh), szárcsát, vad kacsát, szalonkát erdeit és vízit. Az apróbb madarászat, melly hálóval* csalétkekkel s egyéb segédszerekkel űzve olly divatos Francziaország déli részeiben, csaknem egészen ismeretlen Perzsiában. Egy nyúl ára körülbelül hat krajczár. Húsát sokszor a kutyáknak adják, mint a szabad és a tilos közt állót. A mi házi kacsánk ott ritkaság. Azok, mellyeket Cloquet tudor hozott magával Teheranba, számos látogatásnak örvendtek a kiváncsiabbak részéről. A bájos gazella meghonosul a családoknál is, s megtartja szabadságát a házak terrasse-alaku födelein szerte csapongani. Faja ez az őznagyságú antilopénak. Nyaka, háta és lábai szőre világos fakó; hasa, dereka fehér. Szemei nagyok s fehéres keretüek, miért is szószerint megvilágítják igen hegyes és fekete szarvú fakó szürke fejét. A sakálok megszámlálhatlan csoportjai a szürkület beálltával egész a városok belsejéig a legmerészebb rablásokra vetemednek, s mint házi csatornáink patkányai, szinte kiirthatlanok. Perzsiában nincs vadászati törvény vagy tilalom, kivéve bogy a Shah számára fenhagyott területet tiszteletben kell tartani. A teherániak nagyobb részt a Véraminn sikon s ama sós puszta határain vadásznak, melly vagy háromszáz húsz kilometer hosszú és kétszáz nyolczvankilencz kilometer széles. Az Elborus hegyláncz utolsó fokaitól kezdve, a Dzsadzserud folyó kiöntéseiben, a vizi vadak eléggé nagy változatosságé seregére bukkanhatni. A térséget ellepő dombok hullámzatai közt s a platánok és szilfák lombjaitól árnyékolt falukon, a sivatag e valódi oázain áthaladva, kövessük vadászainkat olly tájra, melly szárazság idején vakító fényű s egészen árnytalan. Mindenfelé függélyes irányú homoktölcsérek emelkednek, mellyeknek kalpagtollszerü ködlő csúcsai az égbolt azúrjával tolynak össze. Nyaranta itt sáska és tücsökczirpelésnél s légydongásnál egyéb hang nem hallható. Az izzó höségü homok verőfényes parázsán borzalmas de ártalmatlan gyíkok heverésznek, míg a szín távolabbi hátterén a délibáb legszeszélyesb képletei szemlátomást váltakoznak. A gypszes, hasadékos, kavicsos talajnak, egyes szürke fücsomókon kivül, semmi egyéb tenyészete nincs. Helyenként só és salétrom szivárog ki s minden arra mutat, hogy itt valaha nagy tó állott. E tó állítólag nem régi időkben újra felmerült és eltűnt. Néhány patak vize ihatatlan, sós és keserű s a partokra helyenként valóságos glaubersót rak le. Telente roppant hó esik s a légmérséklet a nyári 45 fok melegről 24 fok hidegre száll le. Eléa ennyi a színhely ismertetéseül; im maga a vadászat, a perzsák vadászata, midőn az a nemzetinek jellemét veszi föl, a Shah-al, a mindenhatók legmindenhatóbbikával élén és vezénylete alatt. Duhousset, az utolsó franczia hadi küldöttség parancsnoka Perzsiában a kalauzunk.