Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-20 / 14. szám

220 Kodolitsch kap. id. p. h. ap. Gambia, eladó 400 fr . körüljárt. Visszavonva : Shapshot (nem eladó) és Pixie 400 for. A nevezett három ló közül kettő visszavonatván, a Gambiától származó herélt körüljárta a pályát s nyert 665 forintot. A perzsák vadászatai. Tudva van, hogy a perzsák és az assyriaiak ősrégi emlékeik, különösen a Persepolis és Ninive városokra vonatkozók, óriási mérvben hegy oldalára vagy csúcsára vésve, többnyire a viadal és vadászat jeleneteit ábrázolják. E kedvelt gyakorlatot olly nagy tiszteletben tartották, hogy még a valláshoz is kapcsolták. Abrázolatja jelképes, vegyülve az istenek és uralkodók hitregéi közé. Nagy Dárius, a királyok királya, viselt hadaiban szerencsétlen lévén, sírboltjára, mintegy önvigasztalásul, azt vésette föl, hogy szerencsés volt vadászataiban. A Szaszanidák dynastiája alatt, a másodiktól a hatodik századig, a valóságos onagerre, melly olly meséssé lön, mint az egyszarvú vagy a griffmadár, tiz vagy tizenkét ezer hajtóval vadásztak. Az utolsó századokban, a perzsa fejedelmek az erdők mélyébe szokták volt üldözni a legvadabb állatokat, mellyeket egész sereg hajtó segítségével roppant terjedelmű tilalmasaikban zárva és őrizet alatt tartottak. Mint a franczia királyok a középkorban, a perzsa Shall még mai nap is, uralkodói kiváltságául — állatsereget tart, elefántokat, oroszlyánokat, tigriseket, párduczokat, struczmadarakat, zsiráfokat s királyinak nevezett más vad állatokat, mellyek megjelennek, sőt némikép szerepelnek is az év hivatalos nagy szertartásai sorozatában, különösen a Noruz, mint a legkiválóbb ünnepély alkalmával. Franczia , Angol-, Oroszország képviselői a teheráni udvarnál kötelességüket mulasztanák s homályt vetnének magas képviseletük méltóságára, ha sólymokat és kopófalkákat nem tartanának. Megemlítendő még, hogy minden perzsa szenvedélyes és ügyes vadász, s gyermekeinek többé-kevésbbé kegyetlen ösztöneit legzsengébb koruktól fogva ápolja és fejleszti, kényszerítve őket jelen lenni minden véres kivégzésen. Egy tudós földrajz-író Démavend tűzokádó vidékéről szól, mellyet aligha nem könyvtára szük körében járt be, mert e hegység környékét tigrisektől pezsgőnek írja. Saját körutunk s biztosabb értesüléseink után — mond Laurens Gyula — a földrajz tudós embere túloz, kétséget azonban nem szenved, hogy a királyi tigris Ghilan, Marendéran (régi Hyrcania) és Astérabad északi tartományainak körül-belül szűz erdeiben csakugyan előfordul. Az ország benszülöttjei még mindig csak oly puskát használnak ellene, mellyet kanócczal sütnek el. Lövésük rendkivül találó. Az ekép elejtett állatok bőrei, mellyeket a bazar boltjai fölött kifüggesztve láttunk, mind a fej legjobb helyén voltak átlyukasztva. A süni sörényű és halavány izabellaszinü perzsa oroszlyán, Chiraz környéke sziklás szorulataiban s a perzsaöböl közelében tenyészik. Bizonyos az is, hogy a karavánok valamely elmaradt tagja ezen állatoknak könnyen áldozatul esik. Dervisek, állítólagos állatbüvészek, városokban közszemlére jártatják e vadakat. Az Euphrát felé van sörénytelen oroszlyán is, mellynek szelidségét és könnyű szerrel járó idomitását a régi történetírók is emlegetik.