Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-30 / 12. szám

186 állomáshoz, honnan bámulatos fegyelmü rendben és pontossággal indultak meg Nieul d'Espoir felé. E találkozási pont nagy erdőségek közepette fekszik , mellyekben a vigályos terek és tisztás lapályok legszebb futamokra nyújtanak alkalmat. A vadászat módja előlegesen úgy lön megállapítva, bogy M. de Mainchin, a kerület vadászöre, két három vidékbeli vadásszal előre becsapássza az erdőket, s a herczeg kopóit vagy becsapászott farkasra, vagy meleg szimatra vezeti. — A farkas, bár erős, még is lassú iramú állat; a helybeli úgynevezett farkaskutya néha több mértföldön át követi, anélkül hogy megtámadhatná, míg egyszerre valamelly erdőbe vagy folyón átmegy s megillan előle. — Már most, a rókakopókkal ez az esély kínálkozott ellene : — ha a kopók, a falkár és az ostorászok által jól összetartva, csomósán űzik a farkast, bizonyosan meg fogják támadni, s ekkor alig lehet kétség, hogy negyven okvetlen győzni fog egy ellen, feltéve hogy a hajtás tisztás síkon történik. Üe ha sík helyett erdőben foly a hajtás, könnyen megeshetik, hogy a szétszórt falkától űzött farkas, két órával később birkavérrel oltja szomját valahol, anélkül hogy egyetlen egy angol kopó is tudna hírt adni hol létéről. De térjünk vissza Godde úr előadására a hcrczegröl, ennek lovairól, falkájáról s néhány vadászati kísérlet eredményéről. Herczeg Beaufort kis termetű , kevéssé zömök s kiváló külsejű ember. Voná sai erélyes jellemet tanúsítanak, mellynek élét a szivjóság kifejezése mérsékli. Vadászat alkalmával világos zöld bársony felöltöt visel érez gombokkal, tejét fekete bársony sapka fedi; a falkár és az ostorászok ruhája szintén zöld bársony, csak hogy sötétebb. Az istálló egészen méltó arra, hogy a szakavatott bámulva gyönyörködjék benne; tizenhat darab nagy idomú angol félvér áll benne, mind valódi vadászié, erős, SZÍVÓS könnyű futók, erejük érzetében merészek az akadálynál, fáradhatlanok,mert teljes tüdővel léhlzenek s aczélizmú lábakon járnak. A kopók első pillanatra nem felelnek meg e — talán kissé felfokozott — várakozásnak. Kicsinyekül tűnnek fel, mindenféle szőrüek, a falka fele kan, fele szuka; de ezen első benyomást csak a nem értőkre teszik; a szakértők egyhangúan bizonyítják, hogy lelietlen jobban összeválasztott, s termetre, erőre, könnyiiségre nézve jobban összeállított falkát találni, s hogy Francziaországban egyetlen egy hozzá fogható falka sincsen. „Nálunk írja a franczia tudósító — a kutyák egy része már idős és szolgálatra képtelen volna, mert sok van köztük hat, bét, nyolez, sőt kilencz éves is; de minthogy nem használták túlkorán vadászatra, megtartották erejüket s némelylyek a legjobbak közé tartoznak. Az angolok vadászatmódja legkevésbé sem hasonlít a francziához, a mennyiben náluk a kutyák látszanak követni a vadászokat s nem a vadászok a kutyákat. *) A *) Godde úr ezen állítása merőben alaptalan. Ép Angliában van a legnagyobb ügyelet arra, hogy a vadászok a falkán át és túl ne lovagoljanak, a szimatot el ne tiporják sat. „Hold bard ! dont spoil your own sport 1" hangzik minduntalan intésül, hogy a falkát senki meg ne előzze. — A mit a czikkiró alább mond, szintén ferde állítás. Nem a falkanagynak, hanem a falkárnak van kis hangcsöve, mellyet csak ritkán használ s nem áll az, hogy a kutyák ennek hangja nélkül nem tudnak mihez fogni. Arról, hogy a