Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-30 / 12. szám

187 falkát a falkanagy vagy a falkár igazgatja kis réz hangcsövon át — s a kutyák, mihelyt e megszokott hangokat nem hallják többé, nem tudják mihez kezdjenek. — Futam közben minden lovas kis sípot használ s futása irányát ezzel jelöli : minél sebesebben megy s minél több az akadály , annál gyakrabb és hangosabb a sipolás. A herczegnek Poitouba érkezte óta april 15-éig négy vadászat volt. — Az első kísérlet april 4-kén ment végbe , de farkast nem találván: ennek hián rókára folyt a vadászat, melly másfél órai hajtás után azzal végződött, hogy lyukba ment a róka; a kutyák jól tartották a szimatot s jól hajtottak ; gyorsaságuk az ismeretlen új talajon — mint a herczeg mondá — nem hasonlítható az iram otthoni rendes gyorsaságához. Néhány kutya, suta őz szimatát váltva , feltartatott. A második vadászat april 7-ére — s a találkozó reggeli 7 órára a verriéres-i erdőbe lön kitűzve. — Előleges megegyezés szerint, a három részre osztott erdőben Maichin, La Besge és Guichard urak saját gyakorlott kutyáikkal voltak farkast nyomozandók olly czélból, hogy a találóhoz azonnal csatlakozzék a többi s megállítván a honi farkaskutyákat, a nyomozást az angol kopók folytassák. E tervet foganatba is vették, s Guichard úr volt az első, ki farkast vert fel s kinek kutyáihoz a többi is csatlakozott. A farkas a vernoni erdő felé tartott s mintegy húsz percznyi vadászat után két fasor közt egy uton menvén át : a farkaskutyákat feltartóztatták s a nyomot az angol kopóknak adták át. Ezek közül néhány a szimatot megízlelni látszott s élénken ment rajta : de a mint a farkas újra feltörtetett, ott hagyták a nyomát s visszajöttek; több órán át vezetgették őket az erdőben, remélve hogy majd csak felfogják a szimatot; azonban hasztalan volt minden fáradság, s a vadászatot april 10-ére halasztani s a programmot aként módosítani kellett : hogy jövőre a legjobb franczia farkaskutyák legyenek kihozandók, s az angol rókakopók ezek társaságában hajtsák a felverendő farkast. April 10-kén reggeli 8 órakor a verriéres-i erdészlakban volt a találkozó. Kétszáznál több úrlovas jelent meg a vidékről, Párisból és Francziaország több részéből. Vicomte de la Besge erdésze, Charles, a megelőző estén két farkaskutyával jött Verriéresbe s már kora hajnalban nyomozni kezdvén, a találkozóra kitűzött idő előtt egy órával kinyomozott és követett egy farkast s a pillanatban, midőn láthatása végett lehajolt, a farkas húsz lépésnyire előtte ugrott át az uton.—Charles tisztán kivehette , hogy a farkas szép erős ; kutyáit megállította ekkor s szél ellenében állt fel. Nyolcz és fél órakor a kutyákat a szimatra vezették s a hajtás megkezdődött. Első percztöl látható volt, hogy az angol rókakopók nem örömest mentek, mert megelőzni hagyták magukat a franczia farkaskutyák által, mellyekkel minduntalan egyesitgetni kellett őket. A farkas felveretett s miután egy ideig az erdőben hajtatta magát , végre nyíltabb térre lyukadt ki. Olvasóinkat nehezen fogná érdekelni mindazon helyek felsorolása, mellyeken a farkas átügetett s így csak azt említjük , hogy harmadfél órai hajtás után a farkast többi vadász útja irányát s az akadályokat sípfiityöléssel jelölné, szó sincs ; lehet hogy a poitoui erdőkben jeladásul használják a sípot; de az angol rókavadászatoknál a falkáron és falkanagyon kivül a hajtásba egyetlen hanggal sem szabad senkinek is elegyedni. S z e r k.