Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-20 / 11. szám

172 íántom fejére ugrani készül. — A howdah karzatához támaszkodva tüzelésre fogom a fegyvert, mind a két csövet a tigris szügyének szögezve sütöm el s a kővetkező perezben ezt kiáltom : „Az isten szerelmére, hozzátok azt a bort és vizet — s jöjjön le vagy hat ember, felszedni ezt a hullát!" Es így kiirtottam az egész családot, a környékbeliek mondliatlan nagy örömére. (Folytatjuk.) K a ti k a z u s i V a (1 á s z a t o k. (Lásd 2. 5. 8. szám.) A várakozás három órája gyorsan repült el. Az abrakoló tarisznya, mellybe a madarakat raktuk, már megtelt. Órámra pillantva, láttam hogy itt az idő indulni a vadászatra; épen nyolcz óra volt.—Felkeltem tehát s intettem Jarasoífnak, hogy kövessen s lovainkat mindketten itatni vezettük. Nem fogom elszámlálni e vadászat izgalmainak minden részletét; az őzeket mindenütt egyaránt lövik. Ha leírnám, mint esett mindenik: ismétlésekbe kellene bocsátkoznom ; csak annyit mondok tehát, hogy három órai vadászás után, három suta volt birtokomban s mind a hármat magam lőttem. Ez eredménnyel azonban kevéssé voltam megelégedve, különösen mert nem volt módom egy szép bakot találni, mire nagyon vágytam. Fél tizenegyre találtam egy szép fiatalt, alig volt három éves, de elhibáztam. Jarasoíf lova, melly öt s a három őzet vitte szörnyükép elfáradt. -— A szegény állat négy óra hoszszat járkált a bokrok közt, s nem igen gondolt többé a nagy füvei, melly mellénél fenebb ért; ez elhárithatlan baj volt, leszállitám tehát Jarasoffot lováról s nyergébe egy negyedik őzet tettem, mellyet épen lelövék s megparancsoltam, hogy a lovat vezetve induljon hazafelé. En pedig a vadászatot egyedül folytatám, izgatva azon reménytől, hogy a bakot, mellyre vágytam , meg fogom találni. Reggel óta mindig tovább tovább távoztunk a romoktól; a Stanizától egészen ellenkező irányba. A távolság egész Wladimirooskojáig lehetett tizenhat werstnyire. Jarasoff, ha szorgalmasan igyekezett, hon lehetett naplemenet előtt; s e felől egész biztos lévén, nyugalmam csak azon vágy zavarta, hogy mielőbb előmbe kerüljön az a bak, mellyet olly szenvedélyesen vártam. Jarasoff elmentével kiszámítottam az időt, miről még rendelkezhetém s úgy találván, hogy még elég időm van, leszálltam lovamról, hogy ez is nyugodjék legalább egy jó órát. Rendkívüli meleg volt; a jóllehet magas fü semmi menedéket se nyújtott a nap sugarai ellen, alvásra gondolni se lehetett; jó Janiseimet pedig annyira gyötörték a szúnyogok, hogy meg se kísérté a legelést, csak fejét rázta s ollykor nagyokat rúgott hasára. A hely, mellyet e siestára kiválasztók, egy kis keskeny és meredek szakadék volt. Egészen a fenékben feküdtem egy kis patak partján, mellynek medrében a parányi víz alig folydogált. A patak medrében itt ott ásott gödrökről könnyen meglehete ismerni, hogy a