Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-30 / 9. szám

137 közt, mindenütt a nyomot követve , hol térden , hol négykézláb csúsztam , minden eshetőségre készen , de a lomb olly sürü volt, hogy alig láttam két meternyire magam körül. így értem egy borókával vegyes sürü tölgy bokor mellé, hol jelentékeny vérnyomokra akadtam. Követ dobtam a bokorba, semmi mozzanat. A mély csend által biztosítva bátran hatoltam öt hat lépést előre, s ekkor megpillantám a vadat, melly oldalán feküdt; követ dobtam rá, ez hasát érte, de nem adott életjelt — elörántám erre kürtömet s vig ballalit fújtam. Az arabok megérték a jelt és sietve közeledtek, mialatt én már bonczoláshoz kezdettem , hogy lövésem hatását megvizsgáljam. Rendes golyóval bizonyára nem ejtettem volna el a vadat, legfelebb terhesen sebesítem meg s ismét azon veszélybe esem , mellytől már egyszer csak csodás úton szabadúltam meg. így azonban, a szétpattanó golyó segélyével, a vad huszonötödik elejtett oroszlyánom lett.*) Vadászatok Közép-Indiában. (A „The Field" után , angolból.) April hóban a bőség nagy mérvben kezdett már érezhető lenni. —• Gyakorlott kezek foglalkoztak azzal bogy a bungalów-kat a forró szelek ellen óvják s minden angol azon volt, hogy házát még barátai előtt is elzárja, mert az ajtó nyílása közben azon óriási legyek egész raja tódulhatna be, mellyek minden nem ind származásúnak idegeit kétségbe ejtik. Minden mód, mint ezt csak nemzetünk gyakorlati elméje kigondolni képes , felhasználva s minden eszköz mozgásba hozva lön a tikkasztó bőség elleni óvszerül, —• mindezek daczára azonban az utczákon — a napkelet előtti s napnyugot utáni néhány óra kivételével — fehér arczot nem lebete látni. Indiában a nyár kezdete borzasztó valami. — A test és lélek legnyomasztóbb s legkellemetlenebb hangulatában töltendő négy hóra való kilátás mindenkit, ha e kint már egyszer ismerni tanulá, borzalommal tölt el. Ez időben az evés is kinná válik, a bőségtől repedezett tőidből egy zöld fűszál sem sarjadozik s az élet egyetlen — fájdalom gyorsan eltűnő élvezete , a hideg fürdőbe lépésre szorítkozik. Csak a Monsoon megtörésével számíthat a szerencsétlen anglo-indus kinos állapotának s kellemetlen érzületének némi változtatására. De ekkor aztán vigabb idő veszi kezdetét. Szürke felhők csoportucskái tűnnek fel a látkorön, és napnyugtakor az időjárásban tapasztalt előtt ismeretes vörös világosság mutatkozik. Igaz, hogy ez utólsó napokban , a bekövetkező ellentét még kellemesebbé tételére, a bőség ugy szólván kénköves jellemet ölt, — a házak verandáin lógó kalitkákban reszketve guggolnak a madarak, mértékletien ivással törekedvén enyhíteni a bőség kínjait. Legki sebb szellő se lengedez. A ház szerencsétlen lakója időközben mindent megkísért s mindenfélébe kaphogy unalmát elűzze s nyomorát felejtse. De végre a könyveket olvasatlanúl dobja, el, a hírlapok felmetszetlen maradnak; —- levelet kezd irni hónába, melly a legköze*) Itt vége szakad a kéziratnak , raellyet Chassaiag a „Journal des Chasseurs"-nek adott át.