Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-20 / 8. szám

121 eszközhöz hasonlit, mellyben sem ülni, sem állani, sem fekünni nem lehet s illy módon szárazon maradni sokkal roszabb volt mint az esőben gázolni. A mi az étkezést illeti, a társaság olly nyalánkságokban részesült, miről európai embernek fogalma sincs. Egy napon fiatal vízilovat lőttek, a mi igen jó izü volt s hasonlított a borjúhúshoz. Kár hogy nem tudunk honositni és tenyészteni illy jeles borjúfajokat. Ismét: „Éjszakára fáradtan tanyánkra érve elefántszivet vacsoráltunk, nagyon puha és jó volt s reggeliztünk a lábából, mellyet egy gödörben sütöttünk meg, kissé kemény volt de hasonlított a júhhúshoz." A könyv hemzseg a kalandoktól, úgy hogy valóban bajos köztük a választás. Most kevés hija, hogy fel nem falja őket a rozmár, majd ismét krokodil közelébe jutnak. — Annak megmutatására, hogy az afrikai vadásznak mindig figyelmesnek és ébernek kell lenni, szolgáljon a következő idézet. „Egykor a sz. Luczia öbölben, midőn hideglelésemből épen felgyógyultam, rozmárvadászatra mentünk s én a nád közt egy kis szigetre jutottam, hol a \íz csak térdig érts nagyon meleg volt. Darab ideig vártam, de nagyon gyengén s lankadtnak érezve magam, lehajtottam egy csomó nádat, ráültem s lábaim a vízbe lógatva majdnem elaludtam. Időközben Arbuthnot és Monies rozmárt láttak s rá is lőttek; tisztán látszott bogy a rozmár az én leshelyem mellett vonúlt el s ők meg nem foghaták hogy én miért nem lövök, azonban jobbra balra fordulásaik közt megtévesztők a pontot, a hol engem hagytak s a szegény Monies mondá, hogy hiába rikoltoztak utánam ; de ő csakhamar három négy nagy krokodilt vett észre, a mint egy helyen épen az én szigetem mellett, elő s hátra úszkáltak, oda jött tehát s engem e vadaktól néhány ölnyire mély álomban talált; ha fel nem költenek, ezek kétségentúl megettek volna. Pajtásaim veszedelmes helyzetem iránti sajnálkozását az ellensúlyozta, hogy jól leszidtak álmosságomért s azért hogy egy pár rozmárt elszalasztottam, én azonban sokkal hálasabb voltam megszabadulásomért, hogy sem magam is boszankodtam volna. E kirándulásban azonban hatalmasan mulattak, különösen sok rozmár esettel, de írónk ez egészségtelen t. i. a sz. Luczia öblöt „Istentől elfelejtett földnek" nevezi. Forró láz támadta meg, s ön maga volt magának orvosa, de hihető hogy inkább a derék Collins aszszonyság csak nőtől kitelhető gondosságának és gyöngédségeinek köszönheté, hogy képes lett Natalba viszszatérni. Tapasztalást szerzett. Vállai még ifjak valának. De feje öregebb s így képessé lön, hogy vadászván, kikerülje a balfogásokat s megőrizze egészségét. A délafrikai vadászatokban a gyönyör mellett jelentékeny haszon is mutatkozik, különösen az elefántcsontban; mindenesetre a jó vadász szívesen látott vendég s költségét kikeresheti minden tartományban. A bivalt, rozmárt, elefántot, párduczot, sast, vadlúdat, struczczot, vaddisznót, papagályt stb. stb. a vadász mind hasznára fordíthatja, ha nem lehet megenni húsát, lehet használni bőrét, prémjét, fogát, állcsontját vagy tollát .... Rozmárt sokat kelle megölnie; most ime egy más parti és folyóvizí kaland; mert a rozmár csak a tenger öbleiben található. „Egy nagy tengeri kutyát pillanték meg szorosan apart mellett heverve a nádközött s elkezdtem feléje mászni, midőn azonban engem félig a vizben állva megpil-