Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-10 / 7. szám

100 lonkáknak, vándorlásuk alkalmával történő megtelepedésére s kedvenczebb helyein időzésére nézve. Mi legalább azon meggyőződésben vagyunk : hogy múlt évi szalonkavadászataink ép a szokatlanul állandó szárazság miatt nem nyújtának élvezetet. — Derék vizslám soha annyit még nem szünetelt mint a múlt évben. Az okos állat, ha csak szerét tehette, majd vadászsaruimat, majd vadásztáskámat kerítvén fogai közé s azzal a ház minden részét bebarangolván, sajátságos hízelgéseivel igyekvék urát vadászhevélyre ösztönözni. Mind hiába. A síkföldi igen fárasztó vizslászatoknak az idökszerinti sikeretlen volta előre is megjósolható lévén, a lőfegyver ritkán vétetett igénybe, és ha mégis lekerült ollykor a szegről, csakis egyedül foglyászati élv lön czélul kitűzve; azonban egyrészről a talaj végképi felszáradása s a nap rendkívüli hevétől nyert égető volta következtében a vizslászimatolásának illymódoni gátlása miatt; más részről pedig, mert vadásztéreink a fentebbirt okoknál fogva minden növényzet nélkül kopáran hevertek, minekutána illy körülmények közt, az idejekorán ovatossá lelt fogolyfalka a vadászt lőtávolra ritkán várta be, múlt évben az eféle kirándulások sem igen fokozták a vadászszenvedélyt. Vizivadászataink is, a vízállások, tavak, mocsarak és nádasok kiszáradtával végkép tönkre silányultak; mert hogy egykét kintlakó tanyásgazda s egynémelly gányóvadász esthajnali lesen, vastürelem mellett, néhány átvonuló kóbor vadkacsát megbírt ejteni, nem mondhatjuk eredményes vizivadászatnak akkor, a midőn az e nemű igen élvezetes vizslászat egész év folyama alatt létrehozható nem volt. Ezek után önként veti föl magát a kérdés : mire vadásztunk hát mégis a múlt év egész folyama alatt? Mert hogy a szenvedélyes vadászt a siker iránti legjobb reménye folyvást izgatottságban tartja, kirándulásokra hevíti s bármilly kedvezőtlen esély sem képes végzetszerű tétlenségre kárhoztatni : ezt minden szakavatott vadász tudja, és így ismételve mondom , méltán kerül előtérbe a fentebbi kérdés : mire vadásztunk tehát ? — Felelet : habár nem is fényes sikerrel, de minden fajú vadra, mellyet alföldünk dúsgazdag ölén ápolni a gondos természet által utalva van , egyiránt vadásztunk. — Például : utóbb a kacsavadászat, átalában pedig a vízivadászat meghiúsultáról tettem említést; szabadjon e tárgy körül néhány rövid perczig időznöm. Csak imént hoztuk fel : hogy belső határainkban minden vizeink végkép kiapadtak. A szenvedélyes vadász közel eső téreken keble hő vágyait ki nem elégíthetvén , szellemi kalauzát , a csalékony reményt azonnal működésre ébreszti s szárnyai alatt messze távolba siet, fölkeresendő azon élményeket, mellyek után közelben hasztalanul sovárgott. Van-e sejtelmed tisztelt olvasó, hová akarlak vezetni ? Oda, hol alföldi Tiszánk szilaj hullámai Kecskemét „lakitelek-szikrai" pusztája határán keresztül tombolva Alpár rónái felé kanyarognak ; oda, hol a szeszélyes magyar folyam — haragjában-e a nagy ősök daliás utódainak balsorsa miatt, vagy pedig örömében, hogy a győztes magyar őshadak dicső emlékű harcztéreit kéjben úszva üdvözölheti — kitörő árjával nagy terjemü földeket elborit s állandó nádasré-