Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-10 / 1. szám

tábbra kell czélozni, ép úgy mint halakra a vízben. Ha ezt az első kísérlet alkalmával teszi, fogadni mertem volna , hogy az első — csak lépéstávolra a hóban fekvő nyúl helyett saját csizmája orrát lövi agyon. G-aál Alajos. Oroszorszcági vadászatok. Oroszországban háromféle medvét különböztetnek meg a vadászok s élelmezési rendszerűkhez képest húsevő, zabevő és hangyászmedvéknek nevezik. E rendben jönnek egymás után nagyságukra és erejükre nézve is ; legfeketébb a hangyász s legélénkebb és leggonoszabb is. —Tél jöttén, midőn a hat hónapon át tartó hólepel leesett, mind a háromféle medve barlangba vonúl, mellyet a legvadabb, legelhagyottabb s minden emberi laktól távol eső erdők közepében választ. —Itt összegömbölyödve s orrával hasához lapulva, a nagy hidegek egész szakát mozdulatlanul tölti s nem is jő ki elébb, csak midőn az olvadó hó-árja barlangjából kiönti. Ekkor aztán soványan, csikaszan s a hosszú bojt által megszűrve jelen meg , miután a téli hoszszú évszakban minden tápul csupán négy talpát nyalogatta. A medvetalp nagyon kövér és puha — s mustárral vagy szarvasgombával sajátlag elkészítve sokan a legkitűnőbb inyénczfalatnak tartják. — Czombjait sódarnak is szokták használni s Rubini ezt Bayonne vagy Mayence minden sonkájánál jobban szerette. A nőstény az elzárkozási idő alatt két kölyket vet s tavasszal két kis bocs társaságában találjuk őt, mellyek ugyancsak jól kinyalt íiczkók. Van azonban a medvék életében egy különös vonás, mellyet tudtomra még egy természettan sem jegyzett fel s ez az , hogy a nőstény néha más fiatal hímmel zárkózik el, melly gyakran nem is fajabeli.—Az orosz parasztok ezt szeretőnek vagy mesternek nevezik; szeretőnek, mert nem apja a bocsoknak s nem is lehet az; mesternek, mert ha az anya bármikép elvesz, ez viseli a fiatal bocsok gondját. Oroszországban medvére csak a tél kellő közepén, a legkeményebb hidegben vadásznak, midőn a hévmérő huszonöt harmincz Réaumur fokra száll a fagypont alatt. Illyenkor a nap más két halványabb nap közt látszik kelni, vagy két tűzoszlop között, mellyek a láthatárról fel a zenithig emelkednek. Este ismét az ég szeszélyes lángoktól gyúl ki, mellyek az északi fény élénk viszsugarai. Illyenkor történik , hogy a vadász orra, fülei, arcza, kéz- vagy lábujjai elfagyását koczkázza. E veszélynek azonban — idejekorán alkalmazva — biztos ellenszere van. Mihelyt érzéketlenné válik s elfehérül az orr vagy a fül széle , tüstént hóval kell ledörzsölni s a vér és élet azonnal visszatér. Ezt elmulasztva, az elfagyott rész könnyen elfenésedik , elszárad és lehull. Midőn a hólepel nagyon vastag és olly keménnyé fagyott, hogy szokott sarukkal lehetlen haladni rajta : a vadász úgynevezett hóbocskort köt, mellynek hosszú és hajlott fatalpai korcsolyaszerüek. — Ezekkel aztán se be nem süpped , se el nem csúszik az ember, ha t. i. gyakorlott a használatban; kezében gyeplő gyanánt zsineget tart, mellynek két vége ahóbocskorokhoz van kötve s ezzel ad irányt haladásának. A pétervári nimródok a medvére is ép úgy vadásznak , mint a jávorra vagy nyúlra. Ha a vidéki paraszt valamelly lakott barlangot fedez fel, rögtön jelenti pé-