Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-10 / 1. szám

8 tervári pártfogójának, ki aztán két három barátjával oda utazik s lehető szűk körű hajtásba fogja a kijelölt helyet. — A borzasztó zajra, mellyet barlangja körül ütnek, a medve felriad, megrázza magát s menedéket keresve vágtatva indul. De nem mindig szalad meg. Gyakran csak körben forog, orrával szelet, fülével neszt fog s nincs kedve a hajtók során áttörni. Gyakran ismét, kivált a nőstény medve bocsaival, megköti magát, nem jő ki barlangjából s a hajtók lármájára tompa mormolással felel.— Illyenkor egészen közel kell hozzá jönni, vaklövéseket tenni , rábocsátani a kutyákat, sőt doronggal is piszkálni. A vadászok néha a barlangszáj előtt bukkannak reá s a pillanatban koczkázzák a lövést, midőn már épen nekik áll. Ez veszélyes kísérlet , mert a barlang környéke csaknem járhatlan ; dőlt fatörzsek, hóval telt szakadások sánczokként védelmezik s a vadász e nehéz talajon a félelmetes állat bősz dühének teszi ki magát. Habár a medve sajátképen gyáva s az embert csak akkor támadja meg, ha se-bei miatt bőszül fel : vadászata még is a legveszélyesebb sport Európában. — Izmos, gyors, lábai hatalmasak s nem is annyira fogaitól, mint talpaitól és éleitől kell tartani. Hátsó lábaira emelkedve úgy megöleli ellenségét, hogy ennek oldalbordái törnek be ; s a kit esetleg tarkón ragad , annak kaponyáját olly szépen felnyitja, mint egy tobákos szelenczét. — Oroszországban a medvére sok ideig csak háló megül vadásztak , mellyek a lövészt a támadás ellen megvédték. Ma, midőn az élvezetet már a veszedelem hevélyével szeretik fokozni, felhagytak ezen ovatossági rendszabállyal s néha történik is szerencsétlenség. — R. porosz tábornokot egy medve már javában ölelgette, midőn vadásztársa M. S. a fenevadat a földre gyömrözött és összemarczangolt tábornok testéről lőtte le ; B. grófot küzdés közben szintén íeldönté a medve, estében markolatig döfte belé tőrét s félórai keresés után ott találták ájultan a hóban, fölötte a medve hulláját. A hajtókat gyakran tépi meg futtában a megriasztott állat s mindenesetre nagy ovatosság szükséges vadászatában —• s ha már el is van ejtve, ha bár dermedtnek látszik is, vigyázva kell hozzá közeledni, mert az élet alvó szikrája néha még veszedelmesen lobban egy végsőt. —• A vadász mindig is tart maga mellett tartalékfegyvert s utolsó védszerül cserkesz tőrt hord övében , mellynek éles hegyes » pengéje nem csak a medve bundáján és bőrén, hanem az érczen is áthatol. Közép Oroszországban, hol sok a medve s hol a favágóknak gyakran gyűl meg a bajuk egy-egy maczkóval— a vadászat kevesebb szertartással és óvatossággal jár. A paraszt ember egymaga és lőfegyver nélkül is megtámadja az erdők remetéjét. Ha barlangját felfedezte, neki készül a vállalatnak s minden készüléke abból áll, hogy balkarjára kötelet csavar, jobb kezébe erős kést vagy villát vesz s madzagon kis kutyát visz magával. A barlang közelébe érve, a kutya ugatni kezd, a medve előjön, emberünk kővel ostromolja, mig felbőszül, neki áll ellenségének s megtámadja. Emberünk csak ezt várja; kötéllel körülcsavart balkarját a medve elé nyújtja s mig az ezt marczangolni igyekszik, kését bele döfi, sok ügyességgel és hidegvérrel, mert még arra is gondol, hogy a bőrt nagyon meg ne szaggassa. A yaroslaffi kormányzóságban egy egész falu medvekereskedésből él. A bocsokat kiszedik, betanítják mindenféle mesterségre s idegen házalóknak adják el. Nagyobbrészt e faluból kerül minden tudós medve, mellyet Európa nyugati részében dob- és trombitaszóra falusi vásárokon tánczolni látunk.