Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-02-28 / 6. szám
84 túlsók gyorsan előre igyekezvén, hogy az elsők sorába juthassanak. Mikor aztán a csatorna hajlásán túl voltak, öregem jelt adott segédjének s ez rögtön kilépve a kákafal megöl a csatorna elé állott, sapkáját kendőjét lobogtatá s hessegetve üzé a vadat a csatorna eleje felé, hol nem volt menekülés. A szárnyasok zavara az első perczben leírhatlan volt ; a csatornát fedő háló miatt fel nem repülhettek s útjokat a visszatérésre elvágta a hessegető segéd; csak előre úszhattak tehát s itt hanyatthomlok rohantak a csatorna elején lévő s összevonható hálóba. — Soha sem hittem volna, hogy vad szárnyast illy könnyen be lehessen csalni egy hálóval fedett csatornába s illy egyszerű módon összefogdosni ! Sajnáltam, de egyszersmind szörnyű ostoba állatoknak tartottam a rászedett kacsákat, míg a betanított csalkacsákra, saját fajuknak ezen agent provocateurjeire boszankodtam s szinte megutáltam a kis tarka kutyát, melly most farkcsóválva s szinte öntudattal nézett reánk, milly fontos szerepet vitt ő e fogásban ! Midőn a vadkacsák már mind a csatorna elején voltak, a második segéd összevonta a hálót, rögtön egy mást akasztott ki, a szárnyasokkal teltet pedig egy közeli pázsitos helyre vonta, hol aztán irgalom nélkül valamennyinek kitekerte a nyakát s olly ügyesen érté mesterségét, hogy tíz perez alatt készen volt velük s midőn aztán a még vonaglókat egy oda készített nagy kosárba dobálta, kitűnt hogy huszonhat darab volt az első fogás eredménye. — Míg én e műtétet néztem, azalatt a decoyman újra kezdte kis ebével a csalogatást a csatorna szájánál maradt kacsákkal; a siker hasonló, sőt az eredmény még nagyobb lön , mert a második felvonásban héttel több rohant halálába. A harmadik kisérlet azonban meghiusúlt, mert a többi szárnyas a tó túlsó részére vonúlt s így ismét az első eredeti eszközökhez kelle folyamodni ; de mielőtt ezt tenné, öregem jónak látta kissé várni s csak félóra múlva fogott új működéshez ; csalkacsáit t. i. ugyanazon csatornaszáj elé fütyölé s ezek rögtön meg is jelentek, de a vadak nem igen akartak utánuk menni. Ebét küldé ki ekkor a kákafal elé, de a vad csak nem jött s öregem azt mondá, hogy hasonló esetben legjobb otthagynia tavat legalább egy órára. Ezalatt a kunyhóba mentünk reggelizni s falatozás közben kérdezém , miért nem akar a többi a csatornába jönni? Felelet : „Valami gyanúperrel élnek, bár nehéz volna megmondani mitől félnek. Talán valami zajt hallottak a csatornában ; talán láttak vagy éreztek valamit, a miből hiszik , hogy nincs rendén a dolog. — Legkisebb gyanú megriasztja a vadkacsát s lehetlen illy csaltónál a tvdovatosság ; minél több a madár, annál több a szem, fül és orr s ennélfogva bámulatos éles náluk a látás, hallás és szaglás s ha baj vagy erre gyanú van, ezt egymásnak rögtön telegrafozzák." Mire a csaltóhoz visszatértünk, valamennyi kacsát a tó egy szögletében, a csatornák egyikéhez közel találtuk. Öregem előtt rögtön készen állt a terv és segédeit e csatorna kákafalai mögé küldte, engem pedig súgva kért, ne közeledném egy kijelölt ponton túl, hol a sásnak sürü merev falába szúrt lyukon át mindent jól fogok láthatni. Itt maradtam tehát s láttam hogy a kacsák a csatorna szájánál mind együtt vannak, fürödnek és mosdanak, legkevésbé sem gyanítva a mögöttük történőket— s hogy néhány kacsa a tó szélére ült ki, köztük néhány szelíd is.
