Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-20 / 5. szám

73 Ha a birtok nagyobb s pár ezer holdat foglal magában, úgy ez árkolás vagy körülültetés megengedhető, ámbár a legnagyobb birtoknál sem ajánlja azt Ízlésünk, sőt a gazdászati szempontok sok esetben ellenzik. Kis tagoknak köriilsánczolása, körülgátolása és ültetése, kiváltkép a hogy nálunk igen tévesztett mód szerint egyenlő magas fákkal szokták, egyáltalán fogva káros. Szépészeti tekintetben nem is szólanánk a dologhoz, de haszon tekintetéből nem mulaszthatjuk el, hogy ez úttal az illy sánczolási és ültetési roszúl alkalmazott szenvedély ellen szót ne emeljünk. Általában véve éjszakról erős csoportos ültetésekkel, de délről vagy nyugatról kevesebb árnyat vető csemetékkel, rét vagy legelő mellett bátran szabadon, de szántóföldek mellékét vigyázva lehet csak haszonnal ültetés alá venni ; különösen a fák gyökereinek belegelésétől, ha nem az árnyéktól is, némi tekintetet érdemlő hátrányok háromolhatnak ezen iparból. De hagyjuk az ültetést, a józan gazda úgy is tudni fogja : hova, mit, mennyit és hogyan ültettessen. Szóljunk a föladott csenderesek sorához. Csenderesnek, ha a birtok több ezer holdnál, — kettőnek, háromnak lehet helyet találnuk, vagy a legelök közepén, vagy a szántóföldek szélén , vagy mindkét helyen. ízlésünk szerint a legkisebb csenderesnek egy holdat kell elfogni, hogy czéljának megfeleljen, hogy az „utile dulci" egyesítését eszközölhesse ; összeállítására nézve pedig akképpen kell ültetve lennie, hogy abban fa bokorral váltakozzék , tisztás öblözetekkel, mellyekben a nap járása szerint minden időn találjon ember és állat a nap heve-, zápor verése-, vagy szél rohama ellen biztos menedéket egyrészt, más részt búvóhelyet, nyugalmas fészek- és vaczokhelyet a vad, kitűnő magas helyet himbálódzásaira kémkedéseire a karvaly, holló, vércse, s más orvmadár ; hogy így az első bizton tenyészszék, míg a másikat nyilt helyen találja az irtó fegyver. Hogy e czélnak megfeleljenek csendereseink, azok ültetésénél olly rendet kell tartanuk, hogy egyszersmind kevés kedvezéssel a vadász is czélszerünek tartsa s köszönetet szavazhasson érette, de a gazda se lássa kárát. S miután a gazda többnyire vadász is, s a vadász sok esetben egyszersmind gazda is, e két érdek megegyeztetése vezérelje az ültetőt. Annálinkább teheti a gazda, hogy a csenderes-ültetés rendezésénél a vadászigényekre tekintettel legyen, mert az ő czéljára nézve kevés különbséget okoz , teljesiti-e vagy nem ezen igényeket, — míg ha nem figyel amannak kívánalmaira , se költséget se egyéb előnyt nem szerzett magának. Pár szót még, mielőtt a csenderes ültetésének gyakorlati tárgyalásába fognánk. Némelly gazda — természetesen az, ki egyszersmind nem vadász, vagy ki a vadászatnak épen ellensége, mert hiszen vannak illyesek is — azt hiszi, hogy csenderes alapításával egyszerre vadtanyát is alapit, a vad kárt tesz s így közvetve eszközli saját kárát. Kétségtelen igaz, hogy csenderesében téli, sőt később nyári tanyát ver a vad ; de az is ketsegtelen, hogy annak rendes idényében igen ízletes sülttel szolgál gazduram asztalára a csenderes, melly a vadat körébe vonzza és ott táplálja s ez által elvonja más helyekről, hol ha csakugyan kárt tett, csenderesünk nélkül is eljő, de csak