Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-20 / 5. szám

68 járat eredménye, hogy р. o. egy ízben a Steyri várból heten mentek ki a Dambergre esteli lesjáratra s mindegyik lőtt azon este szarvast, de voltak kik kettőt is lőttek. Azonban a nagyszerű világesemények felzúdulásának éveiben, beállott a vadastérre is a sajnálatos visszahatás, és a kárvallás nagysága mertékül szolgálhat az akkori vadlétszám megbecsülhetésére. Azon években a szenvedélyek kitörésének meggátlása lehetlen volt ; a fegyvertartás fölötti felügyelet megszűnt ; az erdész-személyzet pedig magára hagyatva, a hullámzó árnak egyedül nem állhatott ellen. — Ez alatt, mint hiteles adatokkal később be lön bizonyítva, a Steyri vadastérről tizezer darab szarvas, dám, őz és zerge vad oroztatott el. — E csapás által a herczeg működésének eredménye megsemmisült, a szarvasvad, mit annyi buzgósággal tartott fenn, majdnem tökéletesen tönkre volt téve, csak a zergék állománya szenvedett aránylag kevesebbet a többi vadnemhez képest ; mert tartózkodása helyének természete óvta meg némileg az elpusztúlástól. . E roppant veszteség után elcsüggedett volna a legbátrabb szivü is. De a herczeg azok közé tartozott, kik csak azzal hagynak fel, a mi erejöket és tehetségöket valóban felülmúlja; és a mint saját földén saját vadját megőriznie ismét szabad lett, a mint vadászati jogát ismét megvédhette : hozzá fogott a vadállomány gondos ápolásához, a községi erdőkben a vadászatot bérbe vette, ugyanezt tette a mennyire lehetett az inclavált magánbirtokra nézve is, és nem sokára megint szép eredmény jutalmazta fáradozását. A szarvasok létszáma ugyan távolról sem közelitheté meg a hajdaninak nagyszerűségét, de már 1861-ben hetven szarvas lövetett. A zergék pedig, miután azon kopár és természetes várfalakkal védett térségekről — hova a hivatlan vendégek által üldözve menekültek — ismét szelídebb hegytájakra is vonúlhattak : nem sokára a régi létszámra szaporodtak fel. Az újból feléledt vagy is inkább megujúlt vadastéren szokott erélyével járt a herczeg vadász szenvedélyének gyakorlata után. — A zergehajtásokra most nagyobb figyelmet forditott és jobban méltányolta mint azelőtt. Evenkint rendes hajtóvadászatokat tartatott, mellyeknek elrendezése s az ezekben aratott siker egyiránt tanúságot tettek azon valódi vadászszellemről melly őt minden eljárásában jellemezte. — Zergére a hajtás alatt kivétel nélkül lehetett lőni, azon egy kikötés mellett, hogy ha suta jött gidóval, ez elébb lövessék meg s ha elesett , szabad volt a sutát is meglőni. Vetélkedés tárgya lett e szabály mellett gidókat lőni, mik a nyári hónapokban épen kicsinségökkel adnak érdekes golyólövésre alkalmat ; ez aztán a nagyobb daraboknak esett javára, mellyek míg az ütegek kiürültek a gidókra, lövés nélkül menekülhettek többször. Egyes hajtási térre minden második évben került csak a sor, és a vadlétszám évenként 100—200 darabig való ellövetés mellett is, évről évre növekedett. A herczeg vadászatai e szerint nem csak eredménydúsak voltak, de a lehető könnyűséggel és kényelemmel is ellátva lettek, mert az utóbbi években mindinkább kellett figyelmét erejének megkimélhetésére fordítani s testi szenvedései legyőzhetésére erélyének egész súlyát a mérlegbe vetni. A hajtások helyéhez lóháton való eljuthatás, évről évre nagyobb távolságokra és nehézségekre lőn kiterjesztve ; a meddig ló emberrel hátán felérhet, oda felérni akart és bajnélkül fel is jutott. — Sokszor olly helyiségeken lovagolt végig, mellyek