Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-10 / 4. szám

57 bői ; elment végre veres ingemmel szarvain s én az öklözök jelmezében tértem a tanyára vissza. Egy hét múlva — azt gondolván hogy elég volt ebből ennyi — megvendégeltem társaimat, másnap reggel aztán kezet ráztunk s elváltunk , hogy mindenki saját ösvényén fussa le ezt a kis életpályát. S ez így foly szakadatlanúl ; ma együtt mulatunk mint víg czimborák, holnap válunk, tán hogy soha többé ne találkozzunk e világon — sa kéz, melly forrón szorítá a mienket, új barátságot köt, vagy a halál csont markába kerül ; mi aztán síriratúl elmondjuk hogy „Szegény fiú ! elment hát ö is!" s egyet fordúlva új szivarra gyújtunk, új ismeretséget kötünk, melly —alkalmasint ép mint a szivar — szintén füstté válik. Illy eszmék közt vettem kezembe vándorbotomat s bár gyűlölöm a gyaloglást, a legegyhangúbb legunalmasabb vidéken át gyalogoltam Bathurstig, honnan egy nyomorúságos társaskocsi vitt be Sydney kövezett utczáira. Itt csak addig időztem, míg „aranyvevőnek" készültem ki s lóháton mentem a felföld hegyei közé. Ottani kalandjaimról jövőre. Csenderes. I. Talán maga e szó is új, talán újdonsága bír annyi csáb vagy vonzerővel, hogy e czím alatt foglalandó néhány sorunk az illetők résztvevő figyelmét el nem kerüli. Alföldünk szemkápráztató rengeteg sikjai és a felföldnek nem kevés, kopár, vízmosásos hegyei, dombjai, a testet lelket egyiránt szorgalomra intik; szorgalomra melly eme helyek vadregényes egyhangúságának kies és üde tekintetet adni van hivatva. Igaztalan vádat mondanánk, ha einem ismernők, hogy sok igen sok történt már e téren, mi úgy az alföld tikkasztó sik tengerén, mint a kopár hegyek, dombok vízmosásain a vad, rideg s elhagyott helyzet enyhítésére történt s néhol annak kedves változatos tekintetűvé való átvarázsolását eszközlé. Mintegy három évtizede annak, hogy nagyban kicsinyben történtek és folyvást történnek ültetések, elannyira, hogy ki harmincz év előtt járt valamelly vidéken, aligha fog reá ismerni most azon helyekre. Hol út nem volt, hanem egyes csapásnak befüvesedett vagy elporlott nyomán csak jól tájékozott kalauz vezeté a fürkésző utast vagy kíváncsi vadászt, ott most rendes fasor vezet a szépen kezelt kies csendereshez. Hol a kopár mezőn mértföldekre vad bibicz csorda füttyentett, egyes lomha sas tollászkodott vagy éhes vércsék verseny vijjogása üvöltött, most megrettent fogoly falka rebben föl, kövér nyúl hever s annak idején csinos szalonka repked. Hol a vízmosások odúiban rókák tanyája volt, hol vadőr farkas lompos farkával kullogott végig ezelőtt, ott most őzike szökell, fáczán pompázik s csalogány dala mellett henyél a húros madár. Mindezen változások sok helyen találhatók az országban, úgy az alföld némelly ezelőtt mocsáros tanyáin, mint a felföld kopáram. A szorgalom, határozott akarat, kitartás és erős kézzel kivitt szándék megtestesité az igét, lön a kopár és vad sik egyaránt kedves ligetekkel, csenderesekkel váltakozó élvezetes vidék. Még a légjárás is