Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-10 / 4. szám

56 ez alkalommal, lőttünk három vadat s megelégelvén a mulatságot, falatozni ültünk le, kiszíttunk egy pipát, aztán csendesen baktattunk hazafelé. A telep feketéi lakomát csaptak ez éjen a wallabihúson s valami ismeretlen játékot játsztak piszkos kártyával, melly a mocsoktól csaknem olly fekete volt, mint saját kezeik. Mibe ment a játék s mit nyertek vagy vesztettek, ez a mai napig titok előttem. Most már eleget láttam a bush-életből s azt határoztam hogy az aranyásókhoz nézek el; minélfogva három — csaknem olly haszontalan emberrel, mint jó magam, léptem társaságba. Kölcsönös megelégedésünkre bevégezvén készületeinket, elindultunk s mondhatom hogy ugyancsak к i voltunk veres ingeinkkel, fitogtatott revolvereinkkel s lehető legvastagabb talpú és bőrű csizmáinkban. Volt két jó paripánk is, mellyeket poggyászlovakúl szántunk, csakhogy az én kis bőröndömön kivül a többinek semmi néven nevezendő poggyásza nem volt. Az utazás első két éje szerencsésen folyt le, de a harmadikat emlékezetessé tette az , hogy lovaink egyike megtetszett valakinek s reggelre hűlt helyét találtuk ; megkisérlettük ugyan visszaszerzését — s egy vállalkozó bennszülöttet, ki ismerte a dörgést, a tolvaj után küldtük a másik lovon, de alkalmasint ez is eltévedt, mert soha többé elő nem került. Valahogy még is csak elértünk az aranytelephez s éles vizsgálódás és mély észlelés útján azon meggyőződésre jutottunk, hogy ezek az aranykeresők nagyon rosz helyen kutatnak s figyelmüket a legjobb helyek elkerülték ; minélfogva mi titkosan és ravaszul elhatároztuk, hogy felhasználjuk tudatlanságukat s ennek folytán sátrunkat a marhavágó hely közelében ütöttük fel, mert hát így az élelem bevásárlásával ennyi és ennyi időt gazdálkodunk meg , aztán meg mindenki tudhatja , milly üditőleg frissitő a mészárszék környékének terjengő illata. Illy előnyös helyre tevén szert, nem sokára egyéb kényelmekhez is jutottunk — a többi közt egy hónából kitiltott fegyenczet is vettünk magunk közé, gondolom leginkább azért, mert hangosan ugató őrebe volt. Később felakasztották — a fegyenczet, nem a kutyát — mert alvó embert ölt meg, bár ö erősen védte magát azzal, hogy grog-ját itta meg az illető. De mi ezen erényeiről akkor mit sem tudtunk. Fegyencziink megbecsülhetlen emberré vált s még most is szomoruán emlékszem vissza rögtöni eltűnésére — málhám egy részével; bár meg kell vallani, hogy csak azt vitte el, mire elkerülhetlen szüksége volt. Annak reménye azonban , hogy hiszen nem sokára már dúsan meg lesz jutalmazva fáradalmunk, enyhített minden nélkülözést és szenvedést, s mi az arany visióktól lelkesítve hajnaltól késő estig dolgoztunk. És ime , midőn az első jutalmazó hét végével megosztozánk a kereseten s én aranyrészemet megmérettem : kitűnt az örvendetes tény, hogy naponkint körülbelül két forint árát szerzek magamnak. Visszatértem a tanyára s valóban annyira megszántam társaimat, hogy keresetrészemet nekik engedtem át azon feltétel alatt, hogy egy hétig nyugodtan engednek aludni. Kevéssel ezután a hegyek közé mentem ki, hogy egy kristálytiszta hideg patakban megförödjem , midőn egy indulatos bika — minden adott ok nélkül — olly konok és kitartó őrködéssel ügyelt reám , hogy két álló óráig nem jöhettem ki a víz-