Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-10 / 4. szám

55 hatalom nem bírta meggátolni futásokban s meg sem is állottak, míg az erdőbe nem értek ; szerencse még, hogy a fatörzseken agy velőnket nem zúzatták ki. De hát megtudtuk a mit tudni kívántunk s este haza értünk. A kormány e tevéket a tartomány bennsejében tervezett kutató utazásokra akarta alkalmazni, hol a roppant sivatagban hasznos szolgálatokat tehettek volna : ezen állatok azonban visszautasilák a róluk való gondoskodás kegyességét s így haszonvehetlenekké váltak. Egy ízben sikerült őket kerítés közé beterelni, de ekkor szépen a korlátfák alá dugták csúnya fejüket , az akadályt kiemelték s kedélyesen elballagtak. Kevéssel ezután három pár biztos öreg kopóval sziklai wallabi-vadászatra mentünk ki, én, a falkár s egy fekete, mindhárman lóháton. E wallabi a kangaroonak kis faja s a hegyek legvadabb leghozzáférhetlenebb hegyeit lakja. A vadásztér a teleptől távol feküdt s utunk minden szinü és kifogyhatlan gummifák közt, árkon bokron hegyen, völgyön, folyamon át vezetett. — Itt egy kigyó nyújtózik a napsugáron s közeledtünkre gyorsan tekereg el a bozót közé; ott egy opossum visítva búvik odvába; szürke evetkék kísérteties neszielenséggel jőnek le magas fák tetejéről ; fáczánhoz hasonlító lantmadarak futnak utunkon át ; gyikok csillámlanak a verőfényes szirten s nagy kövér szöcskék ugrándoznak a gyér füvü gyepen. О—

g vinné azt a sok legyet ! Azt tartom, hogy Ausztrália légkörének minden négyszög ölére ötvenezer millió fekete légy esik, ide nem számítva még a dongók légióit. Oda veszi magát az ember szemeibe, orrába, torkába, füleibe s ott mászkál, dong, zúg és szerelmeskedik. — A világos szinü kalap egy nap alatt ollyanná válik tőlük, mint egy roszúl sült aprószőlős lepény. A ki napon heverő lekváros süteménynek képzeli magát, annak lehet némi fogalma a meglepetésről. Kurta farkú lovunk hasztalan csűri csavarja rövid legyezőjét, nem képes elűzni a légytelepet, melly valahol hátulsó czombja megett lakmároz ; a szegény pára folyvást jobbra balra tekerődzik , hogy utoljára azt képzeljük, mintha nem is lovon, hanem valami óriási lisztférgen ülnénk ; míg végre fejét gyorsan fordítva hátra kap, hogy elűzzön bordáiról egy-egy a rendesnél éhesebb vérszopót, mi pedig önkénytelen rántjuk el előle — mint egy krokodil előtt — lábunk fenyegetett szárát. Természetesen fátyolt viselünk s ennek egy lyukán át átalkodottan dohányzunk ; de hát mikor ezek a veszett állatok még a dohányfüstöt is szeretik ; a kanyargó füstfelhőn átlejtenek, legfölebb tüszkölnek egyet, aztán az ember orrára ülnek, hogy a türelmet és kedélynyugalmat próbára tegyék. Sok ember Ausztráliában rendesen csak egy szemét tartja nyitva s a másikkal lesi, merre tart arczán a szemtelen tolakodó. О Pharaó ! én ugyan Isten hírével engedtem volna menni Izrael fiait a rovar-csapás idején, csak a rovarokat vitték volna magukkal ! E kirándulásunk alkalmával lőttem útközben azt a courabant vagy is ausztráliai lajhárt, mellynek bőre most is szobámban van. Végre egy szirtektől környezett sürü csalitos helyre értünk s itt lovainkat biztos helyen kipányvázva, állást foglaltunk s a kopókat a füzérről a rejtbe bocsátottuk. Néhány perez múlva megnyifíántak s a felvert wallabik összevissza futostak a téres bozótban. Sok lőport eldurrogtattunk