Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-30 / 36. szám

570 re közeledik mindaddig, míg a megérkezett hajtók a szemközti vadász uraknak kalapot emelnek. A felhajhászott körből néha egy-egy nyirfajd, császármadár vagy fehér fogoly repül fel, néha farkas tör elő, gyakrabbi a róka, legtöbb a nyúl. Ez utóbbi kétféle : közönségesebb a fehér , az-az a melly nyaranta fakó s az első hó leestével azonnal fehérré változik, olly fehérré mint a mi veresszemü tengeri nyúlunk , csakhogy szeme fekete marad. E nyúl legalább harmadával nagyobb a miénknél. A második — Finnlandban ritkább, de Oroszország keleti sivatagain nagyon közönséges válfaj, az: melly csak félig fehérül meg s háta télen át is barna marad. Ezt rasszok-nak nevezik ; testesebb az előbbinél is és rókanagyságú. E vadászatok egyébiránt, a reájuk fordított költséghez és eszközökhöz aránylag nagyon meddők ; a legnagyobb eredmény tudtommal az volt, midőn tizenkét vadász öt hajtásban tizenkét nyúlat lőtt. Hogy háládatosabbakká tegye a társaság e mulatságot, Moszkva környékéről négyszáz élő nyúlat hozatott s a legjobb helyeken széthocsátá. Aztán mindenki meghívta jó barátjait a „királyi vadászatra" s ezek nagy lőpor- és serétkészlettel meg is jelentek. A főgond csupán arra volt fordítandó, hogy egyetlen nap alatt ne irtsák ki az egész tenyészetet. — Mérsékletre inték egymást s némellyek feltették magukban, hogy csak golyóval fognak lőni. A hajtások jól rendeztettek s midőn ezek bevégeztével az áldozatokat megszámlálták, kitűnt hogy ezek száma — egyetlen egy. A Finnlandba deportált nyúlak visszatértek honi mezeikre s talán idevalókat is sikerült magokkal csalogatniok, rábeszélvén őket, hogy jobb az élet a régi mint az új főváros közelében. Paula majora canamus : a nyúlakról térjünk a jávorokra. A jávor, mint tudva van, az észak szarvasa. Niémen-en innen nem fordúl elő. Kevésbé kecses alkatú és járású mint a szarvas, de sokkal nagyobb, izmosabb, testesebb. Lapátjai sem olly magasan felnyúlok, de szélesebben terülnek szét roppant feje és vastag nyaka fölött, mellyről sürü serény lóg le. — Húsa igen jó eledel ; nem bír ugyan a zerge gyöngéd zamatosságával, de puhább és finomabb mint a szarvas. Csuhája kétszer akkora mint a dámvadé s kétszer vastagabb és erősebb, de ép olly hajlékony lágy. A jól kikészített jávorbőr a legegészségesebb s leglágyabb derekalj, mellyet az utas magával vihet a fogadói rosz ágyak betakarására. Jávorra azonban nem minden idényben lehet vadászni. — Az erdők e lakóit, mellyek a pétervári kormányzóság területén különben is ritkák, a fővárostól messze kell keresni s csak télközépen nyilik meg reá a vadászat, midőn a hórétegen be lehet csapászni nagy és mély nyomaikat. Az erdőségek között fekvő falukban mindenütt van néhány parasztvadász (nem mondom : vadőr, mert Oroszországban a vadászat mindenkinek meg van engedve) ki ezen iparágból kis jövedelmet csinál magának.—• Ha t. i. egy-egy medvét vagy jávort csapásztak be, Pétervárra sietnek jelenteni ezt a városi vadász uraknak, mert nagyobb hasznát látják ennek, mint ha magok ejtik el a vadat s egyéb ajándékon kivül rendesen ötven rúbelt kapnak egy jávorért s hetvenötöt egy medvéért. December első hetében egy Dmitri nevü lipovniki lakos M. R. T.. . hez, rendes vadásztársamhoz, azzal a hírrel köszöntött be, hogy két falka jávor tanyáját